Kisbérről indult: Lomniczi Béla

(Lomniczi Béla laboratóriumi munka közben (1987) – forrás: wikipedia, fotó:Lomniczi Béla)

Néhány alkalommal olyan Kisbéren született, vagy ide származott, esetleg életének egy szakaszát itt töltő emberekkel foglalkozunk akik sokat tettek a városért, valami jelentőset alkottak itt:

Lomniczi Béla (Kisbér, 1939. május 12. –) akadémiai díjas magyar állatorvos, virológus, az állatorvos-tudomány doktora. Fő kutatási területe az egyes fertőző állatbetegségek járványtana, új védőoltások kidolgozása és vírusok genomszerkezeti vizsgálata, továbbá jelentős eredményeket ért el az Aujeszky- és a baromfipestis-vírusok kutatása terén.

Életútja

1953 és 1957 között végezte el a kisbéri Táncsics Mihály Állami Általános Gimnáziumot, ezt követően 1957-től 1962-ig a budapesti Állatorvostudományi Egyetem hallgatója volt. Diplomája megvédését követően, 1962-től 1967-ig az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetének elnöki ösztöndíjasa, később tudományos munkatársa volt. 1981 és 1985 között a kutatóintézet igazgatóhelyettesi tisztét töltötte be. 2008-ban nyugállományba vonult.

Kutatói pályája során számos tanulmányúton vett részt, így 1968–1969-ben az Aberdeeni Egyetem biokémiai tanszékének, 1975–1976-ban a londoni Nemzeti Orvoskutatási Intézet (National Institute for Medical Research), 1979–1980-ban a coventryi Warwicki Egyetem biológiai intézetének, 1983-ban, illetve 1985–1986-ban pedig a nashville-i Vanderbilt Egyetemi Orvostudományi Központ mikrobiológiai tanszékének volt meghívott kutatója.

Munkássága

Szakmai nézetei fejlődésére tanárai, Manninger Rezső és Koch Sándor mellett elsősorban Derek Burke (Aberdeen), John Skehel (London) és Tamar Ben-Porat voltak hatással. Munkássága elsősorban az állatorvosi virológia területén jelentős. Pályája kezdetén elsősorban a sertés gyomor- és bélgyulladásának kóroktanával, a fajhoz kötött természetes ellenálló-képesség virológiai hátterével foglalkozott.

1973-ban Vizsgálatok a vírussal kiváltható interferon termelésről címen védte meg kandidátusi értekezését,1984-ben pedig az állatorvos-tudomány doktorává avatták (értekezésének címe: A fertőző bronchitis vírus, a coronavírusok modelljének jellemzése).

Tudományos pályafutása során 99 szaktanulmánya, 32 továbbképző és ismeretterjesztő cikke jelent meg, valamint egy ismeretterjesztő könyvet is közreadott (Vírusok, 1978), emellett tagja volt három szakfolyóirat szerkesztőbizottságának is (Archives of Virology, 1981–1983 stb.). Négy, feltalálótársaival közösen fejlesztett vakcinaszabadalom fűződik a nevéhez.

Részt vett a hazai posztgraduális képzésben, amelynek során két kandidátusaspiránsnak és hat PhD-hallgatónak volt témavezetője. 1998-tól 2007-ig Vírusok evolúciója címmel fakultatív tárgyat oktatott PhD-hallgatóknak.

Kutatásai

Pályája elején, az 1960-as években a vírusfertőzések során képződő vírusgátló fehérje, az interferon biológiai jelentőségével foglalkozott. Eltérően a korabeli várakozásoktól, arra a megállapításra jutott, hogy a vírus indukálta interferonnak aligha lehet szerepe a vírusok olyan fontos biológiai tulajdonságának a befolyásolásában, mint amilyen például a virulencia. Ennek az lehet az oka, hogy egyfelől a vizsgált modelleken az interferon inkább a sejtnek a vírusfertőzésre adott megkésett válasza, semmint annak szabályozója. Másfelől sok vírus kevéssé érzékeny az interferon vírusgátló hatásával szemben.

Ezt követően négy fontos fertőző állatbetegség járványtanával és az ellenük való védekezéssel, valamint kórokozóik molekuláris biológiájával foglalkozott behatóbban.

Társasági tagságai és elismerései

1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, székfoglalójának címe A DNS egy állatorvos kezében: Vizsgálatok az Aujeszky-vírus megbetegítőképességéről és járványtanáról címen tartotta meg 1987 októberében. 1990. január 19-én akadémiai tagságáról lemondott. Tagja volt húsz tudományos bizottságnak, így például az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának, a Tudományos Minősítő Bizottság Állatorvosi Szakbizottságának, az OTKA Kollégiumnak, a FEFA Kuratóriumnak stb.

1968-ban, majd 1985-ben elnyerte az Akadémiai Díjat. 1993-ban az Aujeszky-emlékérem, 1998-ban az Akadémiai Szabadalmi Nívódíj kitüntetettje volt

Még több Lomniczi Béláról:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lomniczi_B%C3%A9la

fotó:Lomniczi Béla – forrás:wikipedia