“”A Família „Hajnalkája” mindenhez ért… – A színésznő édesanyjánál, Bársonyoson”

/Bal oldali kép: Az édesanya Ibikével, Misivel és Lacival. Jobb oldali kép: A Vidám Színpadon eltöltött évekből – Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra/

Talán érdekes lehet, mit írt a sajtó a 19-20. században Kisbérről és környékéről.

Alább az 1990-es évek első feléből olvashat egy cikket:

“A Família „Hajnalkája” mindenhez ért…

A színésznő édesanyjánál, Bársonyoson

Amikor Gerda lányom megtudja, hogy Bársonyosra megyünk a Família Kft. Hajnalkájának (Kövérné, a Vili édesanyja) szüleihez, a nyakamba ugrik. Alig bírja kivárni míg megérkezünk a faluszéli házba. Pedig kicsi a remény, hogy Hajnalka megszemélyesítője, Dzsupin Ibolya művésznő, épp itthon tartózkodik. Főleg így, hogy bejelentés nélkül jövünk, azzal a szent bizodalommal, hogy húsvétkor csak hazajön Budapestről Ibolya.

Gyönyörű németjuhász őrzi a házat, néhány méterrel arrébb bárányka tépegeti a füvet. Barna tyúkok kapirgálnak. Három kisfiú nyargalászik egymást kergetve. Egyikük, a hatesztendős Dávid, Ibolya kisfia. A másik kettő az Oroszlányban lakó Dzsupin Lászlóé.

A háziak elénk jönnek, s valódi örömmel köszöntik a váratlan vendégeket. Gerda kérdésére, hogy itthon van-e „Hajnalka”, igenlő válasz érkezik. Lányom berohan, bemutatkozik, s azonnal autogramot kér. Mi is megismerkedünk Dzsupin Ibolyával, kevés idő marad a beszélgetésre, mert a művésznőnek programja van, indulnia kell. Nincs baj, itthon marad az édes arcú anyukája, s a papa, Dzsupin Mihály.

A házigazda nem lacafacázik, mindjárt a pincébe invitál bennünket. A falon oklevél, valamelyik emlékezetes borversenyen nyerte. Finom a bor. S míg a férfiak ultiznak, mi behúzódunk az egyik szobába, hogy megkérdezzük milyen érzés a színésznő édesanyjának lenni. „Milyen? Hát olyan, mint a többié” mosolyog azzal a mindenkit elbűvölő mosolyával a ház asszonya.

S elindulunk vissza az időben. Alföldön laktak, de ott nem volt munka. Megszületett Ibike, majd a két fiú. Dzsupin Mihály Oroszlányba jött szerencsét próbálni. Huszonkét évig dolgozott a föld mélyében. Dolgozott, s közben elvégezte az aknászképzőt.

A felesége egy ideig tűrte a távollétet, de aztán vonatra szállt, s eljött körülnézni a messzi Szabolcsból Oroszlányba, mert kilátásban volt egy lakás.

Megtetszett a parányi otthon, s másnap már föl is pakolta a gyerekeket, a bútort, s amit még kellett. így lettek oroszlányi lakosok.

Ibike mindig színésznő akart lenni, mondja az édesanya. Már óvodás korában megmondta, színésznő lesz. Oroszlányba járt  általános iskolába, majd Budapesten a Móra Ferenc nyelvi gimnáziumban érettségizett. Felvételizett a Színművészeti Főiskolán, nem vették fel, viszont felvették Esztergomba a tanítóképzőbe. Ott elvégzett egy évet, s megint csak felvételizett a színművészetin, s megint nem jutott be. Akkor beállt segédszínésznek Veszprémbe a színházba, s a következő évben megint felvételizett a Színművészeti Főiskolán.

– Amikor a harmadik felvételire ment, majd megőrültem az izgalomtól, mondja az anya. Mielőtt elment, azt mondta: „Ha nem vesznek fel, engem ne várjatok haza!” Délután jött egy távirat tőle, hogy felvették. Később elmesélte, hogy fekete dresszben lépett a színpadra, s őrült cigánykerekezésbe fogott, hiába mondták, köszönjük, elég, ő egyszerűen nem tudta abbahagyni. A szünetben Major Tamás megsúgta neki, hogy felvették. Rátonyi Hajnalkával. Mikó Istvánnal, Zsurzs Katival járt egy osztályba.

Ibolya és a család élete nem lett könnyebb attól, hogy végre elindulhatott a lány az „ígéret földje” felé. Sokba került a taníttatása és ott volt még a két öccse, akiket szintén taníttatni kellett. A szülők úgy segítettek magukon ahogy tudtak, munkával. Rengeteg munkával. Elmentek az állomásfőnökhöz és kérték, hagy rakhassanak ki vagont. Éjszaka két vagon idomkövet kiraktak ketten, s másnap mehetett a pénz Ibikének.

Ibike Viktor Máté zeneszerzőhöz ment férjhez. Debrecenbe szerződött le az ifjú művésznő, majd Budapesten a Vidám Színpad tagja volt tíz évig. Aztán valahogy elromlott a korábbi barátság Bodrogi Gyulával és Ibolya vette a kalapját.. Mindig önérzetes volt, nem tűrte, hogy megalázzák.

Gór Nagy Máriával jó barátságban voltak, s annak férje Szurdi Miklós filmrendező hívta Ibolyát a Família Kft. stábjába. Ötéves szerződést írt alá. Nagyon szereti ezt a csapatot. (Leánykám beszélgetésünk közben a csoda édes Dávidot faggatta ki, aki elpletykálta, hogy időnként ott lehet a Família Kft. forgatásán és nagyon jókat játszhat az ikrekkel.)

Az anya mesél azokról a darabokról, amelyben Ibolya játszott, képeket mutat. Majd mindegyik premierre felutaztak, hogy lássák Ibolyát.

Itt Bársonyoson már mindenki tudja, hogy „Hajnalka” Dzsupinék lánya.

Tizenkét éve laknak itt a szülők, azóta idejár Ibike haza. Segített az építkezésen. Tud kistraktort vezetni. Amikor a kutat fúrták és már a kilencedik gyűrűt mélyítették, Ibike nem engedte az öccseit leszállni, mondván, hogy mindegyiknek van már gyermeke. Ha valami baj történne nem venné a lelkére. Neki akkor még nem volt, ő kötött a derekára kötelet és szállt alá a mélybe, ásni a gyűrű helyét. Mindkét keze tele volt vízhólyagokkal. Aztán gyorsan megfürdött és két-három óra múlva primadonna volt Budapesten a színházban, kezein fehér kesztyűvel… Ibikétől semmilyen munka nem idegen, ha a családról van szó. Szívesen hozza haza az édes szülékhez a kisfiát.

Nézegetjük a képeket, elidőzünk egy-egy fájó emléken, mert ilyen is van bőven. Mint minden művész Ibike is érzékeny, néha fájdalmas sebeket kap, s ezt az édesanyja is átéli. Ilyen ez a hivatás, nem rózsaszirmon lépkednek a művészek. Kemény élet a színészet. De Ibike nem tudná másutt elképzelni az életét.

Még megnézzük a házat. Egy picit irigykedünk, amikor fölmászunk a tetőtérbe. Nyolc heverő várja itt a családot, a vendégeket, mivel a nyugdíjat ki kell egészíteni. S itt ez a ház, van hely bőven a falura vágyó vendégnek. Olyanoknak, akik békére, csendre vágynak.

Madarász Anna”

Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)  / 1993-04-15 / 87. szám