“Karácsonyi gyermekáldás” – Akai történet

/A képen: “A két karácsonyi: a 35 éves apuka és 2 éves fia”  – Forrás: Library.hungaricana.hu/24 óra, 2004. december/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

Alábbiakban Akáról (akaiakról) olvashat egy cikket a 21. századból:

” Karácsonyi gyermekáldás

Szenteste ajándékai Ünnepel a család, szelídül a gyász.

Márciusra a tizenkettedik unokát várják

Karkuczka Lászlóné 35 évvel ezelőtt, december 24-én, ijedten tekintgetett ki akai lakásuk ablakán. Emberemlékezet óta nem volt olyan hó, mint azon a napon. Ajtót alig lehetett nyitni, s ő gyermeke születését várta…

Aka     Hiába könyörgött az égieknek – hogy csak reggelig várjon a kis jövevény – éjjel fél kettőkor Treuer István, a szomszéd, befogott a lovas szánba, s elhozta az orvost, Fekete Jánost. Hamarosan megjelent Marosi néni, az azóta elhunyt bábaasszony – a fiatalasszony akkor már vajúdott… Kórházba nem lehetett menni, az orvos hallani sem akart a „szánkózásról”.

Most a 35 éves ifjú Karkucz Lászlóékhoz látogattunk el, hogy megismerjük Donát nevű kisfiát, aki két évvel ezelőtt ugyancsak karácsony éjszakáján született, de már nyugodt körülmények között a móri kórházban. Ó a harmadik gyermekük, felesége, Lívia valamennyiük nevében mondta: olyan események voltak ezek, hogy a két karácsonyi szülött békességet, örömet hozott a népes családnak. Anyósának három lánya, két fia, tizenegy unokája (márciusban jön a tizenkettedik), László fiának három gyermeke, Dávid, Dóra és Donát valamint menyek, vők, sógornők, sógorok ülték körül a karácsonyi, egyben kettős születésnapi vacsoraasztalt. Emlékeztek, beszélgettek, többszörösen ünnepeltek. Sajnos másról is meg kell ilyenkor emlékezniük.

Tizenkilenc éve már, hogy ezen a napon égő gyertya emlékezteti Lívia asszonyt arra: akkor temették az édesapját. A gyász mára szelídült, mert a | gyerekek mindennap az életet igenlik tetteikkel, szavaikkal, szeretetükkel, s ez így van rendjén – mondja Lívia asszony. A kegyelet és az öröm megfér egymással.

Ádám Éva”

Forrás:Library.hungaricana.hu / 24 óra, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)  / 2001-12-01 / 280. szám