(Bakonybánk főutcája anno…)
A Kisbéri Járás településén, a cuhai Bakony-ér mellett régen több vízimalom is működött…Ismerkedjünk meg velük:
„Vízimalmok a Bakony-éren
„Belépsz a malomba, és attól a pillanattól bárhová teszed a lábad, mindenütt remeg alattad a padló, a ház.
Ott úsznak feletted a szíjak, forognak melletted a hengerek, a morgás mégis olyan távoli, mint a földrengésé. Majdnem hogy hangtalan adják meg magukat a búzaszemek a hengerek irtózatos szorításának. Átváltozásuk alázatos, mert kenyér kell az embernek.
Oda állsz, ahol legjobban száll a lisztfelhő Állsz és várakozol, míg szürke leszel hajadtól a lábad ujjáig, ha még többet vársz. fehér.
Ki tud ilyen egyenletesen meszelni? Milyen rettentő nagy erő kell ahhoz, hogy két emelet magasságban sűrűn egymás mellett dolgozzanak a nehéz gépek, a garatok zsákszámra nyeljék a gabonát, és minden ízében remegjen a ház.
Ez az erõ mind a vízé. Szerény kis pataké, mely térdedig sem ér, ha átgázolsz rajta.
A patak mesterséges tavacskát táplál, mert nincsen annyi vize, hogy örökkön forgassa a kereket, és örökkön járjon a malom.
Amikor a zsilipeket megnyitják néhány órára, akkor aztán serénykedni kell, hogy azalatt egyetlen garat se legyen üres. El ne vesszen hiába egy perc sem.
Óriási kerék lapátjaira deszkavályú viszi a vizet. Zöld a belseje ennek a vályúnak, és olyan lágyan sima, amihez nem hasonlítható egyetlen simaság.
Azt tapintani öröme a tenyérnek. Sötétzöld már a nagy kerék is a rajta termett finom mohától. Derékvastagságú fatengely viszi a víz erejét a malomba, ott elosztják a kerekek, szíjak, hogy jusson belőle az épület minden zugába” — írja Tatay Sándor.
Bakonybánkon 1822-ben már 4 vízimalom volt.
Név szerint: Alsó-malom, Puszta-malom, Közép-malom és Felső-malom.
Mindezek a Bakony-ér vizének erejét használták fel.
A malmok 1876-ban is léteztek, de a század végén csak három van jelezve a Puszta-malmon kívül, amely akkor már erősen elhanyagolt, részben összedőlt állapotban volt.
Alsó-malom: 1873-ban Hunkár Dezső tulajdona, később Gramanitz Sándoré, majd 1939-ben Tungli Gyula molnár tulajdona.
Akkor már több éve nem üzemek, és közel egy évig tartott a helyreállítása.
Tungli Gyula 1941-42-ben Bánki-turbinára szereltette át a malmát. 1947-tõl már villanymotorokkal is segítették az üzemeltetést.
Napi teljesítménye 15-20 q gabona megőrlése volt.
Területének adatai: Kert és udvar: 211 négyszögöl, épületek: 32 négyszögöl, malomárok: 146 négyszögöl.
1951-ben államosították és leállították. 1978-ban a család a malom gépezetét, berendezését lebontotta, majd az épületet értékesítette.
Közép-malom: az 1886-os elöljáróság igazolása szerint Hunkár Mihálynak a malma, sõt egy másik malma is van ott.
A malom már emberemlékezet óta fennáll. 1893-ban Hunkár Dezsõ tulajdona. 1 db felülcsapós vízikerékkel és egy pár 1 m átmérőjű malomkőjárattal volt felszerelve. Az 1920-as években már nem üzemek.
Puszta-malom: már a XIX század elején „pusztán” állt. Nevét is innét kaphatta. Később nem tudunk róla.
Felső-malom: a malom az 1900-as évek elején Járfás István tulajdona.
1 db felülcsapós vízikerékkel, 1 pár malomkőjárattal szerelték föl.
Járfás később 1 db hengerszékkel is fölszereltette. (A hengerszék a malom legfontosabb őrlőgépe.) Teljesítménye 5-8 q gabona megőrlése naponta. Az 1950-es években még üzemelt.
Államosítás után rövid ideig üzemel. Tulajdonosa már Farkas István volt. Õ szereltetett be 1 db Bánki-turbinát: A leállásig Farkas és Tungli molnárok üzemeltették.
A három vízimalom nemcsak a Bakonybánkiaknak, hanem a környező községek lakosainak is őrölt.
Kocsikkal, szekerekkel hozták az őrölnivalót.
Voltak esetek, hogy több napig is vártak az őrletők.
Itt cseréltek híreket az emberek, meghányták-vetették a környék ügyes-bajos dolgait.
Mondhatnánk politizáltak, hozták és vitték a híreket.” (forrás:bakonybank.hu)
Írj Te először kommentet "Kisbér környékének históriájából: Bakonybánk vízimalmai"