Településünkről írták: “A szolgáltatás = szolgálat Kisbérért” 2. rész

/ A kép illusztráció – Fotó:Fortepan.hu/Bojár Sándor/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

(A cikk első része ugyanebben a rovatban („Abszolút Kisbér”  – „Anno”  olvasható!)

FOLYTATÁS:

” Szolgáltatásokról,  szűkszavúan

Sokszor elmondjuk, leírjuk, hogy népünk életszínvonala dinamikusan fejlődik. Ez így van. Ennek gyakorlati jeleit a Szolgáltatóipar észleli talán elsősorban. Ami tegnap még „vágy” volt, ha kötelessé” és ez a mai kötelesség holnapra hatványozódik. Az igényekkel való szüntelen lépéstartás túlnő a szőkébb értelmezésben vett üzleti szempontokon = megfelelni a követelményeknek, politikai feladat.

Egyre több gépkocsit látni Kisbéren, s a környező községekben. Gépkocsit vásárolni nagy öröm, ám annál nagyobb bosszúság, ha apró- cseprő hibákkal napokig, talán hetekig a garázsban vesztegel a „járgány”. A szövetkezet az autószerviz létrehozásával kívánta elérni, hogy mind kevesebb legyen azoknak a gépkocsiknak a száma, amik kényszerpihenőn vesztegelnek.

Mintegy 1 millió forintos költséggel. kitűnően felműszerezett szervizben, kitűnő szakemberek, köztük Mazalin Károly jó hírű volt kisiparos irányításával, jó műszerek segítenek gyógyítani a gépkocsikat. Műszeres fékhatásmé-rő, fényszóró-beállító, gyújtásbeállítás, és sokféle diagnosztikai művelet végezhető el Kisbéren. Lehetőség van az úgynevezett „átfutó” javításokra, amikor a gépkocsi tulajdonosa a helyszínen megvághatja, amíg biztonságosan, nyugodtan folytathatja útját.

Az életszínvonal mutatója az is, hogy egyre több falusi asszony, lány veszi igénybe a fodrász szalonunkat, ahol a legdivatosabb hajviseletek készülnek. örvendetes, hogy a kozmetikai szalon létrehozása megnyerte a lakosság tetszését. Ügy látszik, a kisbéri, és a környező lányok-asszonyok is rájöttek, a szépség nemcsak a természet dolga. Ami ez esetben a mi dolgunkat illeti: kitűnően képzett, dolgozóink jól felszerelt szalonokban várják a megszépülni vágyókat.

A szövetkezet erőssége a fényképész műterem. Ki tudná összeszámlálni, hány ember mosolygott már bele fényképészeink optikáiba, hányan vitték haza jól sikerült portréikat, hány nagvmama mondja ma unokáinak: látjátok, ez volt a nagymami 1952- ben…

Hasonló eredményekről számolhatunk be az üvegesek, órások, rádiósok, cipészeink munkájáról is.

Eredmények… Az olvasót bizonyára kevésbé érdeklik a számok, még akkor sem, ha ezek talán mértéktartóbb tükröt tartanának a munka elé, mint az érzelmi húrok.

Mégis az „érzelmi húrok pengetéséhez” nyúlunk: az év során mindössze két-három panasz érkezett a szövetkezet vezetőihez a szolgáltatások minőségét, határidejét illetően. A szövetkezet vezetői minden esetben eljártak annak érdekében, hogy a megrendelőt, vásárlót károsodás ne érje…”

FOLYTATJUK!

Forrás:Library.hungaricana.hu / Dolgozók Lapja, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám) / 1975-06-08 / 133. szám