Kisbér, 1999. – “A polgármester hisz a város felemelkedésében “

/Kép forrása: Library.hungaricana.hu / 24 óra, 1999. február/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

“A polgármester hisz a város felemelkedésében

Szükség van minden Kisbérért tenni akaró segítségére

A választások óta látszólag sok idő telt el, de ez legfeljebb arra volt elegendő, hogy felmérjék, mit örököltek. Az év eleje az aktuális számolgatásoké, éjt nappallá téve a költségvetés morzsolja a városvezetés idegeit. Mindemellett arra is volt idejük, hogy fogadják a 24 Óra ajánlatát, a lapban önálló rovatként, mellékletként az önkormányzati, vállalkozói fórum elindítását. Az első szó a polgár- mesteré, jelen esetben dr. Udvardi Erzsébet polgármester asszonyé.

– Csak egy rövid mondatot az örökségről.

– Kijózanítóan üres a pénztár, a feladat pedig csak növekszik. Mégsem vagyok pesszimista. Tudom, ha minden álmunkra, tervünkre csak azt a választ fogadnánk el, hogy nincs rá pénzt, akkor a vegetálásra kellene berendezkedni, ez pedig sohasem volt az életcélom.

-Realista és határozott megközelítés. Nyilván a tervek is katonás rendbe szedve sorakoznak a határidőnaplóban. Mit kívánnak 1999-ben megvalósítani ezekből?

– Ahhoz, hogy bármit tervezhessünk, előbb pénzt kell teremteni. Ebben az ügyben már tettünk néhány eredményes lépést, de ezen túl minden pályázati lehetőséget megragadunk, minden fejlesztési programhoz csatlakozunk, átcsoportosítjuk belső erőforrásainkat, ésszerűsítjük a hivatal, az intézmények működését. Az általánosságokon túl a legfontosabb a munkahelyteremtés, melyet beiktatásom óta kiemelt feladatnak tekintek a képviselő-testülettel együtt. A sok-sok tárgyalásnak lassan konkrét eredményei vannak, éppen e sorok megjelenésének napján beindul egy rehabilitációs munkahely 25 ember számára. Komoly szándékú befektetőket találtunk, továbbiakat is keresünk.

– Második helyre soroltuk intézményhálózatunk átvilágítását, racionalizálását. Elcsépelt, de valós tény, hogy Kisbér a lakosság számához viszonyítva kiterjedt intézményrendszert tart fenn, sokszor a város erején felül áldoz egy-egy tevékenységre. Azt biztosan látom az eddigiek alapján, hogy vannak belső tartalékok, helyenként pazarlások, melyeket más célra kell átcsoportosítani, és ez ennek az évnek a feladata, legkésőbb szeptember 1-jéig.

– Ha pontokban gondolkodunk, akkor a harmadik az úthálózat mielőbbi helyreállítása. Felkészültünk arra, hogy lesznek vitáink a kivitelezővel, remélem, Ászár nem fog hasonló sorsra jutni, mint Kisbér. Jó néhány utca van, amelyik azonnali intézkedést igényel, de a felsorolástól tartózkodnék, mert a „másikban” lakók azonnal jeleznék, az övék fontosabb.

– Negyedik a sorban a csatorna, ezt a beruházást folytatni kell, még Ászáron is, annak ellenére, hogy ehhez jelenleg 200 millió forint a már teljesített szakasz után is a hiány. Azt kell azonban mondanom, hogy beláthatatlan veszélyt rejtene a felfüggesztés, mert még egyszer nehéz lenne belefogni, másrészt pedig érvényes szerződést szegnénk, annak minden következményével.

-Ötödszörre sorolom, hogy minden intézményünket szeretnénk megtartani, megtalálni azokat a feladatokat, működési formákat, melyek a régióban kiemelt jelentőséget adnának egy-egy iskolának, a kórháznak, kulturális létesítményeknek. Az önkormányzati hivatal munkájában erősíteni szeretnénk a szolgáltató jelleget, lehetőleg minden ügyet helyben lehessen elintézni. Gondolok itt a földhivatalra, a tb-kirendeltségre, az ANTSZ-re és a kamarákra is.

– Még az első negyedévben szeretnénk elkészíteni a reális szociális térképet. Ebbe bevonjuk a háziorvosokat, a Vöröskeresztet) a Máltai Szeretetszolgálatot, a védőnőket, a családsegítő központot, mindenkit, akit érint.

– Ugyancsak a fontos feladatok közé soroltuk a műemlék együttes épületeinek hasznosítását, ennek a tervét is az első negyedévben gondoltuk elkészíteni.

-Divatos szólással élve ez nem semmi Most hogyan látja a program esélyeit?

– Tudom, hogy sok mindent soroltam fel, a napi sürgős és fontos teendőkről nem is szólva. Pedig azok is időt, energiát emésztenek fel, de bízom a munkatársaimban, intézményeink dolgozóiban, a képviselő-testületben, mert csakugyan szükség van minden Kisbérért tenni akaró segítségére. Én hiszek a város felemelkedésében, a dolgok elrendezhetőségében, remélem, optimizmusom és termi akarásom átragad a többiekre is.

W. V.  “

 

Forrás:Library.hungaricana.hu / 24 óra, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)  / 1999-02-01 / 26. szám