„A kisbéri egyház örömünnepe” – 1900-ban történt

/Jobb oldalon a református templom/

Az alábbi eseményről a Dunántúli Protestáns Lap számolt be 1900-ban:

„A kisbéri egyház örömünnepe.

November 11-én nagy öröme volt az Ászárral társas viszonyban levő kisbéri egyháznak. E nappal nagy lépéssel haladt előbbre ezen kis gyülekezet. A kisbéri hivek eddig Ászárra jártak templomba, iskola| köteles gyermekeik Ászárra jártak iskolába. Városról faluba jártak. Városi létökre falun keresték a műveltséget — a lélek kincseit.

Ők szegények, egész megfordított viszonyban éltek, mint a mit a keresztyén egyház egyháztörténete mutat. No de ki tudja mit rejt a jövő, ki tudja idővel mégis a társegyházaknak nem-e Kisbér lesz a gócpontja ?

E napon szenteltetett fel iskolájuk, mely egyszersmind imaházul is fog szolgálni. Eddig nem volt iskolájuk, nem volt imaházuk, nem volt Kisbéren semmijök. A mijök volt, az Ászáron volt, az közös volt az ászári hívekkel. Beleunva és fáradva abba, hogy ártatlan gyermekeik tél-víz idején egy más faluba járjanak iskolába, egy pár éve iskolát rendeztek be Kisbéren, bérelt helyiségben. Mint lelkészük megjegyezte: ki tudná megmondani, hány ártatlan gyermek élete esett áldozatul a rossz téli zord idők alkalmával a más faluba járásnak ? És ma már saját helyiségükben egy jó hirű tanitó vezetése alatt van saját iskolájok.

Hogy miből és mint építették ezen iskolát, valamint hogy mint szervezték a tanitói állást, az valóban csodával határos. Pénzük nem volt, a hívekre nem vetettek ki semmit és áll a körülbelül 4—5 ezer frtot képviselő iskola. Biztosítva van a tanitói állás tisztességes fizetése. Itt be kell ismerni, hogy ezt lelkészének tevékenysége, hivatottsága, fáradhatlansága hozta létre. Megvillant agyában egy gondolat, vonatra száll, megy Budapestre fel a ministeri palotába és a földmivelésiigyi ministertől egy szép fundust kér el iskolahelyiségül a kisbéri híveknek.

Mikor meg lett a fundus, akkor kér anyagot ministertől, igazgatótól, állami tisztektől. Es az iskola felépül a nélkül, bogy a hivek — közmunkán túl — egyéb terhet viselnének…”

Forrás:library.hungaricana.hu/Dunántúli Protestáns Lap – 11. évfolyam – 1900.II. Egyházi élet/A kisbéri egyház örömünnepe. Sebestyén Dávid

Folytatjuk!