“…Vizet keresünk ebben a vízszegény kisbéri talajban…”

/A kép forrása: library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1968. július/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

Alábbiakban Kisbérről olvashat egy cikket a 20. századból –  mégpedig 1968-ból:

A LEGFONTOSABB: A VÍZ

AZ ÚJ TÉGLAGYÁR lig kész betoncsarnoka mellett fúrótorony emelkedik a magasba. Bosnyák Pál pészmérnök, az új gyár leendő vezetője így tájékoztat a munkáról:

Vizet keresünk ebben a vízszegény kisbéri talajban. Most 200 méter körül tart a fúrás, úgy számítjuk, hogy a triászkori mészkőréteg alatt forrásra találnak a fúrók. Ez valahol 800 és 1000 méter körül húzódik. A kutat szeptember 30-ra kell átadni. Az új gyár építéséhez a községi tanácstól annyi támogatást kaptunk, hogy megegyeztünk, a mi szükségletünkön felüli vizet a falu lakóinak ivóvíz ellátására fordíthatják.

Az új gyár létrehozása Kisbér iparosításának első lépcsője. Teljesen automatizált üzem lesz ez, s mintegy 80—100 új munkaerőt igényel, lakatosokat, villanyszerelőket és más, gépekkel bánni tudó szakmunkásokat. S abban a községben, ahol naponta 500—600 férfi ül vonatra vagy autóbuszra, hogy Székesfehérvárra, Komáromba, Oroszlányba vagy más városokba utazzon dolgozni, ez is komoly enyhülést jelent a helyi munkanélküliségben.

Hatvanmillió forintos beruházás születik itt a község szélén folytatja Bosnyák Pál. Évente 48 millió téglát adunk majd az országnak, s ehhez tetemes mennyiségű vízre van szükség. Érdekeink teljesen megegyeznek a községével, ezért akarunk vizet is adni nekik. Mi komolyan hozzá kívánunk járulni Kisbér leendő képének kiformálásához.

Lesz itt több mérnök és technikus, szakmunkás gárdánk pedig szintén kvalifikált lesz. A vezetők ide fognak kötődni a községhez, mert itt kapnak lakást is. Nyolc lakásos házat építtet részükre a kisbéri tőtéren a vállalat, s ha figyelembe vesszük, hogy a jövő év végén az új gyár már 9 millió darab téglát ad az országnak, akkor nyilvánvaló, hogy a lakásoknak is hamarosan el kell készülniük.

És az embereknek is le kell telepedniük. S az új munkásgárdát és vezetői garnitúrát is lassan meg kell majd szervezni. Az első lépcső így alakítja majd Kisbérnek ma még egyelőre nagyon is heterogén társadalmi arculatát.

KÜLÖNÖS DOLOG, hogy az új téglagyár és a mai vízhiány között ilyen közvetett összefüggés áll fenn. A víz azonban itt mindennek az alapja. Víz nélkül nem jöhetnek ide az új üzemek, illetve mindegyiknek magának kellene gondoskodni a saját vízellátásáról. S víz nélkül nem lehet korszerű lakásokat építeni, új intézményeket létrehozni.

A községben létrejött már a vízműtársulás. A lakosság áldozatkészsége és a felsőbb szervek segítsége nyomán néhány éven belül megoldódik a ma még legnagyobb gondnak számító vízhiány. A tanulmánytervek készen vannak, s a téglagyári fúrás eredményétől függ, hogy új kutat fúrnak-e, vagy a Feketevíz-érre alapozzák a víznyerést. Napi 800 köbméter vízre lesz szükség.

 

Forrás: library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám) / 1968-07-07 / 158. szám

Írj Te először kommentet "“…Vizet keresünk ebben a vízszegény kisbéri talajban…”"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*