“Nyugalomban, békességben élni…” – Kisbérről írták…

/A képen: Német óra a nyelvi laborban. Tóth Julianna tanárnő a táblánál – Forrás:Library.hungaricana.hu / 24 óra, 1994. február/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

Alábbiakban Kisbérről olvashat egy cikket a 20. századból:

Nyugalomban, békességben élni

Ez volt a vágya a zaklatott délszláv körülmények között élt Tóth Julianna tanárnőnek és családjának. Negyed magával a Vajdaságból települt át Kisbérre, s most a gimnáziumban tanít német nyelvet.

Karcsú, mosolygós, szép fiatalasszony, a diákok nagyon szeretik őt, akiből most már belső és külső nyugalom árad. Pedig nem lehetett és nem lehet még most sem olyan egyszerű és könnyű az életük.

A városban január óta lakunk, itt van szolgálati lakásom, a férjem Bábolnán kapott munkahelyet. Újvidéken végeztem 1983-ban német szakon. Egyébként én is és a férjem is Becsén éltünk, laktunk, ott is kezdtem tanítani.

Nem szívesen beszél, illetve nem is beszél arról, mi késztette őket felkerekedni és elhagyni a szülőföldet, csak azt hajlandó elmondani, hogy itt nagyon jó, hogy mindenki szeretettel fogadta, segítenek a beilleszkedésben, a hivatalos és egyéb ügyek intézésében, s végre nem rezzennek össze, ha a lakásban megszólal a csengő. Mert nem „borzasztóság” következik az ajtónyitás után, hanem csaknem mindig egy kedves szomszéd vagy új ismerős, a kis Ágnes osztálytársa, esetleg az ovis Zolika valamelyik barátja jön.

Nyugodtan élni, aludni és utcára menni, ez maga a boldogság. A környezet természetesen még nem itatódott át barátsággal, de ennek se lesz hosszú várakozása!

Volt itt ismerősük? Hogyan kerültek éppen Kisbérre?

Győrben vannak rokonaink, náluk éltünk néhány hónapig miután végre átjöhettünk Magyarországra. Állandóan olvastam a Köznevelés-t és ott bukkantam a Győrtől valóban nem messze lévő Kisbérre. Itt hirdettek szakomra állást szolgálati lakással. Megragadtuk az alkalmat, a lehetőséget és eljöttünk. Nem bántuk meg! Befogadtak bennünket, legalábbis én úgy érzem.


Ádám
Éva”

 

Forrás:Library.hungaricana.hu / 24 óra, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)  / 1994-02-10 / 34. szám

Írj Te először kommentet "“Nyugalomban, békességben élni…” – Kisbérről írták…"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*