“A kisbéri egyház örömünnepe” – 1900-ban történt 2. rész

/Jobb oldalon felül a református templom/

Az alábbi eseményről a Dunántúli Protestáns Lap számolt be 1900-ban (az első részt is ebben a rovatban „Abszolút Kisbér” – „Anno” olvashatják):

Folytatás:

„…Annak ki egyháza iránt lelkesül, magasztosabb érzés nem hathatja át szivét, mint a mikor szeretett vallásának előbbre vitelét láthatja. Szép dolog az is, mikor egyes gyülekezeteink régi épületeiket megújítják. De szebb ennél az, midőn oly helyen tűnik fel hitünk csillaga, hol nekünk az előtt éjszaka volt, hol létünket nem jelezte semmi. Ilyen dolog történt Kisbéren. Iskoláját, mely imaházul is fog szolgálni, szentelte fel e napon a tatai egyházmegye nagyérdemű esperese : Czike Lajos kir. tanácsos.

Kitűnő beszéd és lélekemelő imádság által avatta tel az iskolát magasztos rendeltetésére. Beszédében erősen hangsúlyozta, hogy e házban a tudományok, tiszta erkölcsök, vallásosság, honfiúi szeretet fejlesztessenek mindenkor. Esperes ur mindenkit magával ragadó beszéde után ászári lelkész Antal Lajos ur olvasott fel a kisbéri egyházról történelmi vázlatot.

Elmondta, hogy a kisbéri egyház mint anyaegyház, a vasdinnyei egyházzal, mely utóbbi most csak puszta, az 1674-dik évvel szűntek meg egyházak lenni. Lelkészeik a pozsonyi vértörvényszék elé idéztetvén, többé rólok nem tudható semmi. Pásztor nélkül eloszlott a nyáj. Az elszórt csontokat most szedegeti össze Antal ur, 226 év után most kezd hamvaiból feltámadni a kisbéri egyház, mint önállóságra törekedő.

Az iskola imaházul is szolgálván egyszersmind, így felszentelése urvacsora-osztással is egybeköttetett. Az urvacsorai beszédet alólirott tartotta, a kiosztást pedig Vörösmarty Károly tárkányi lelkész úrral végezte. A szereplő lelkészeken kivül jelenvoltak még: Rácz Károly etei lelkész ur családjával, Zsoldos Sándor mezőörsi lelkész ur családjával.

A szép ünnepély idején Kisbéren levén Komárom megye főispánja és alispánja : Sárközy Aurél és Giczy Dénes urak, a járási főszolgabiróval: Konkoly Thege Lajos úrral ők is megjelentek az ünnepélyen. Valamint a ménes intézeti tisztikar jórésze is ott volt, Bendl igazgató ur vezetése alatt. Megjelenésökkel az ünnepély fénye nagyra emelkedett.

Az istenitisztelet végeztével a kisbéri egyház gondnoka mondott meleg köszönetet esperes urnák, hogy szives volt a felszentelést személyesen végezni. A szép ünnepély végével gazdagon teritett asztal várakozott reánk a szomszédos Ászár lelkészi lakon, hol Antal Lajosné urnő a legmagyarabb szivességgel fogadott és legmelegebb vendégszeretettel halmozott el bennünket.

Igy végződött a szép ünnepély. Meg kell hajolnunk a tevékeny lelkész munkájának fényes eredményei előtt. S ha mindnyájan oly hivatottsággal, fáradhatlansággal munkálkodunk a helyen, hová minket az isteni gondviselés elhívott, ugy egyházunk állapotáról a statistika nem leverő, nem elszomorító, de felemelő adatokat fog közölni. Adja az Isten, hogy ugy legyen !


SEBESTYÉN DÁVID,
ref. lelkész. „

 

Forrás:library.hungaricana.hu/Dunántúli Protestáns Lap – 11. évfolyam – 1900.II. Egyházi élet/A kisbéri egyház örömünnepe. Sebestyén Dávid

Írj Te először kommentet "“A kisbéri egyház örömünnepe” – 1900-ban történt 2. rész"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*