Ezt írta az újság 1993-ban: “Kisbéren az utolsó „Oros Dönyör””

/Kép címe: “A fedezőmén 20 éves létére daliás” – Forrás:Libraray.hungaricana.hu/24 óra, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)  /1993-01-20 / 16. szám/

Ismét körülnéztünk az archívumokban. Ezúttal egy 1993-ban a megyei sajtóban Kisbérről megjelent írást hoztuk el:

“…A lány követi az apját

Kisbéren az utolsó „Oros Dönyör”

A komáromi kombinát bartu- seki kényszervágóján találtuk meg Leszl Lajost, akit bizony hetekig kerestünk otthon, Kisbéren, mert hallottuk, hogy van otthon egy gyönyörű mén nála bérben.

– Hát engem munkaidőben nem is lehet otthon megtalálni, mert már tizenkét éve, hogy itt dolgozom – mondja Leszl Lajos, akire elég felnézni, akkora hatalmas ember. Szerintem a vágóhídon ijedtükben is kimúlnak a disznók, ha rápillantanak.

-Én mindig nagyon szerettem lovagolni, most is van otthon négy lovam, de már csak hobbiból tartom. Bár ki tudja?! A lányaim igencsak érdeklődnek a lovak iránt, a fiút nem érdekli. Pedig szép hobbi a lóval való foglalkozás. A kisbéri versenyen a nyáron a négyes akadálynál voltam bíró, mert a versenyzéshez értek. A császári István király napi fogathajtóversenyen meg második lettem a fogatommal.

– Nem olcsó mulatság – jegyzem meg.

– De nem ám! Székesfehérváron csináltattam egy lószerszámot, 51 ezer forint volt. Egy egyszerűbb hintó benne van 70 ezer forintban. Egy „hivatalos” hintó a félmilliót is megéri.

Tudja, ma már a súlyom miatt nem lovagolhatok, de a fogat, az más!

Hentes a szakmája Leszl Lászlónak. Székesfehérváron tanult, majd ott is dolgozott 1980-ig, azóta a komáromi kombinátnál van.

Maga szedi össze a telepről a kényszervágásra váró állatokat, levágja, a többi nem az ő dolga. Vonattal jár be Kisbérről és haza, s ha már otthon van, akkor szívesen tesz-vesz a lovak körül. Azazhogy szívesen-nem szívesen, a jószág ellátást kíván.

– Novemberben múlt egy éve, hogy enyém a mén. Nyírtasról hoztam. Kisbéren sok a ló, kellett egy jó fedezőmén, jó helyen is lakom, hogy tarthassam, meg könnyebb a kisbérieknek és környékbelieknek is idáig elhozni, mint messzebb mént keresni.

Ezt nem elsősorban a jövedelemért, hanem a hobbiért vállalja az ember. A ló egyébként „Oros Dönyör”, a kisbéri alapítású „Dönyör”-vérvonal utolsó tagja.

Csodálatos, hogy vannak megszállottak, akik időt, pénzt, fáradságot nem kímélve őrzik, a hazai lovaskultúrát. A kisbéri ménes ivadékainak, vérvonalának őrzése valódi értékmentés.”

 

Forrás:Libraray.hungaricana.hu/24 óra, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)  /1993-01-20 / 16. szám