“Hétköznapok a Bakony kapujában, Kisbéren” – Országos hírű volt a ..Hodek-Tsz”

/Fotó:  “A nagyközség központja Jobbra az Az ÁFÉSZ új ARC áruháza”  – Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Kisbérről és környékéről.

Alább az 1980-as évek elejéről olvashat egy cikket (1. rész):

Komárom megye tájain

Hétköznapok a Bakony kapujában, Kisbéren

Várom a tanácselnököt. A kellemesen berendezett irodában halkan szól a zene. Úgy érzem, ebben a légkörben optimizmussal, lelkesedéssel és körültekintően lehet dolgozni. Ezt sugallja különben a tanácsháza egész légköre. Nyugodt, kiegyensúlyozott tervezést, kapkodás nélküli végrehajtást. S amikor megjön Magdalics Gyula, a nagyközségi tanács elnöke és elkezdünk beszélgetni, igazolódik a sejtesem. Hiába a környezetét mindenki maga alakítja még egy irodában is!

Tennivaló, gond, baj, öröm, bizony-bizony .van ez mind, ha az ember alaposan akar dolgozni zökken le a székre. Reggel van, de már jókora út van mögötte, megjárta Győrt. A nagyközség életét, úgy érzem, kívül-belül ismerem. Magam ugyan budapesti vagyok, de hatéves alig voltam, amikor Kisbérre költöztünk. Itt jártam iskolába, itt kezdtem az életemet, együtt lélegeztem ezzel a községgel eszmélésemtől. Az én életem kicsit hasonlatos a kisbéri haladás üteméhez- Polgári iskolát végeztem, aztán ipari tanuló lettem. 1948-ban szabadultam mint géplakatos-vasesztergályos. Fizikai munkás voltam egészen 1964-ig. Közben beiratkoztam a technikumba, és 1966-ban sikeresen el is végeztem, s életem első munkahelyén amihez nem magamtól lettem hűtlen, a műszaki állományba kerültem. Már főmechanikus Voltam, amikor egyéves pártiskolára küldtek, hiszen 1961-től párttitkár voltam ekkor, 1974- ben a nagyközségi pártbizottság titkára lettem. 1977-ben a választáskor az a megtiszteltetés ért, hogy a nagyközség elnökévé választottak. Azóta sok gonddal, de kellő optimizmussal végzem mindazt, amivel a választók megbíztak.

Mióta megjelent a Kisbér 700 éves című monográfia, szerte a megyében . megismerkedhettek az érdeklődők azzal a régi és mai nagyközséggel, amelyik az elmúlt évszázadok alatt annyi mindenen ment keresztül, de mindannyiszor talpra is állt.

Belelapozunk Cser Tamás ma bakonyszombathelyi általános iskolai igazgató hajdani egyetemi szakdolgozatába, amelynek éppen Kisbér volt a témája. A sok érdekes és értékes adat közül néhányat: „ősi település . . . 1277-ben említi az első okirat, amikor IV. László a Beyr nevű 3 major földjét a hántai prépostnak adományozta . . . 1529-ben teljesen elpusztult, csak 1622-ben települt újra . . 1768. körül a település a Batthyányiak kezére került, s ettől kezdve nagy fejlődésnek indult… 1853-ban I. Ferenc József katonai ménest és ménesbirtokot létesített itt, miután elkobozta a földeket a Batthyányiaktól.. . 1861-ben megépült a Székesfehérvár—Komárom közötti vasútvonal . . . A helyi kisipar nagy szerepet játszott a község életében… 1934-es statisztikai adat: 404 tagja és saját székháza van az ipartestületnek. . . 1935-ben alakult meg a Felsődunántúli Hangya fiók, valamint a Takarék- pénztár Rt., mindez jól szolgálta az iparosodást. A Ménesbirtok 13 ezer ha területen mintegy 500 fővel gazdálkodott. Állami volt, tehát támogatást kapott. . 1890-töl nagy területen termeltek burgonyát, 1900- ban egy keményítőgyárat és szőlőcukorgyárat építettek, amely évi 4000 mázsa nyersanyagot dolgozott fel. A modern (akkoriban! a szerk.) tehenészet tejtermelő volt. Vasdinnyén saját tejházzal… 1889-ben téglagyárat helyeznek üzembe, amely évente 1.5—2 millió téglát és 150 ezer cserepet adott. Saját gépműhelye volt sokféle szakemberrel.. . már a felszabadulás előtt 20 ágyas kórháza volt Kisbérnek, saját műtővel és röntgennel..’, négytanerős népiskola, hét tanerős fiú- és leány polgári, egy tanonciskola, valamint egy óvoda működött 1920-ban a községben .. .”

— Hát igen. Nem szégyenkezhet Kisbér a múltja miatt sem — nevet a tanácselnök, hogy becsukják a régi adatok tárházát —, mindig is megfogták az itt élők a megfoghatót. Nemhiába fekszik a község bécs-budapesti út legfontosabb szakaszán. Ipara és mezőgazdasága, kereskedelme és minden életlüktetése ezt szolgálta évszázadokon keresztül.

— Ahol most az ÁFÉSZ irodája van, ott valamikor egv fogadó és postakocsi-állomás működött — idézi a múltat Erős Ferenc, az ÁFÉSZ nyugalmazott elnöke. — Ott váltottak lovakat a kocsiba, s ott aludtak a fáradt utasok, ha téli vihar idején nem volt tanácsos nekivágni a Bakony rengetegének.

— Az az igazság, hogy ma sincs ez másként. Csak a cél változott és az út. Az emberek olyanok maradtak, mint voltak, az iparkodást tekintve — szorgalmasak, törekvők, s azon igyekeznek ma is, hogy megtegyek amit elvárnak tőlük. A sok parasztember is hogy megtalálta számítását a termelőszövetkezetben! Országos hírű volt a ..Hodek-Tsz”, vagyis a „Virágzó”, amely Hodek József irányításával — 1949-ben alakult, — olyan kiváló lett, hogy esőstől jártak ide az országból, de még külhonból is tanulni. Aztán megalakult a Dózsa, a Haladás. s napjainkban a legpatinásabb nevet, a „Virágzót” meghagyva egy nagy közösségben érik el egymás után szép eredményeiket a tsz-tagok, akik ma 625-en vannak. Az egész Bakony-vidéket foglalkoztatja a Kisbéri Állami Gazdaság, melynek létét bizony egy-két éve volt aki (joggal) megkérdőjelezte. Ma már? Egyre többet és többet hallani eredményeikről, kezdeményezéseikről és termelési mutatóik is olyanok, hogy felzárkóztak egy jó középmezőnybe. Közel hatszáz embernek ad kenyeret a gazdaság, s ipari tevékenysége is túlmutat a már,, a jövőnek terveznek, dolgoznak, de a jelennek biztosítják az anyagi hátteret…”

 

HAMAROSAN JÖVÜNK A CIKK FOLYTATÁSÁVAL – A SZERK.

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1981. augusztus (34. évfolyam, 179-203. szám)  / 1981-08-20 / 195. szám

Írj Te először kommentet "“Hétköznapok a Bakony kapujában, Kisbéren” – Országos hírű volt a ..Hodek-Tsz”"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*