„Hétköznapok a Bakony kapujában, Kisbéren” – Országos hírű volt a ..Hodek-Tsz”

/Fotó:  „A nagyközség központja — Jobbra az Az ÁFÉSZ új ARC áruháza”  – Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Kisbérről és környékéről.

Alább az 1980-as évek elejéről olvashat egy cikket (1. rész):

„Komárom megye tájain

Hétköznapok a Bakony kapujában, Kisbéren

Várom a tanácselnököt. A kellemesen berendezett irodában halkan szól a zene. Úgy érzem, ebben a légkörben optimizmussal, lelkesedéssel és körültekintően lehet dolgozni. Ezt sugallja különben a tanácsháza egész légköre. Nyugodt, kiegyensúlyozott tervezést, kapkodás nélküli végrehajtást. S amikor megjön Magdalics Gyula, a nagyközségi tanács elnöke és elkezdünk beszélgetni, igazolódik a sejtesem. Hiába — a környezetét mindenki maga alakítja még egy irodában is!

— Tennivaló, gond, baj, öröm, bizony-bizony .van ez mind, ha az ember alaposan akar dolgozni — zökken le a székre. — Reggel van, de már jókora út van mögötte, megjárta Győrt. — A nagyközség életét, úgy érzem, kívül-belül ismerem. Magam ugyan budapesti vagyok, de hatéves alig voltam, amikor Kisbérre költöztünk. Itt jártam iskolába, itt kezdtem az életemet, együtt lélegeztem ezzel a községgel eszmélésemtől. Az én életem kicsit hasonlatos a kisbéri haladás üteméhez- Polgári iskolát végeztem, aztán ipari tanuló lettem. 1948-ban szabadultam mint géplakatos-vasesztergályos. Fizikai munkás voltam egészen 1964-ig. Közben beiratkoztam a technikumba, és 1966-ban sikeresen el is végeztem, s életem első munkahelyén — amihez nem magamtól lettem hűtlen, — a műszaki állományba kerültem. Már főmechanikus Voltam, amikor egyéves pártiskolára küldtek, hiszen 1961-től párttitkár voltam ekkor, 1974- ben a nagyközségi pártbizottság titkára lettem. 1977-ben a választáskor az a megtiszteltetés ért, hogy a nagyközség elnökévé választottak. Azóta sok gonddal, de kellő optimizmussal végzem mindazt, amivel a választók megbíztak.

— Mióta megjelent a Kisbér 700 éves című monográfia, szerte a megyében . megismerkedhettek az érdeklődők azzal a régi és mai nagyközséggel, amelyik az elmúlt évszázadok alatt annyi mindenen ment keresztül, de mindannyiszor talpra is állt.

Belelapozunk Cser Tamás — ma bakonyszombathelyi általános iskolai igazgató — hajdani egyetemi szakdolgozatába, amelynek éppen Kisbér volt a témája. A sok érdekes és értékes adat közül néhányat: „ősi település . . . 1277-ben említi az első okirat, amikor IV. László a Beyr nevű 3 major földjét a hántai prépostnak adományozta . . . 1529-ben teljesen elpusztult, csak 1622-ben települt újra . . 1768. körül a település a Batthyányiak kezére került, s ettől kezdve nagy fejlődésnek indult… 1853-ban I. Ferenc József katonai ménest és ménesbirtokot létesített itt, miután elkobozta a földeket a Batthyányiaktól.. . 1861-ben megépült a Székesfehérvár—Komárom közötti vasútvonal . . . A helyi kisipar nagy szerepet játszott a község életében… 1934-es statisztikai adat: 404 tagja és saját székháza van az ipartestületnek. . . 1935-ben alakult meg a Felsődunántúli Hangya fiók, valamint a Takarék- pénztár Rt., mindez jól szolgálta az iparosodást. — A Ménesbirtok 13 ezer ha területen mintegy 500 fővel gazdálkodott. Állami volt, tehát támogatást kapott. . 1890-töl nagy területen termeltek burgonyát, 1900- ban egy keményítőgyárat és szőlőcukorgyárat építettek, amely évi 4000 mázsa nyersanyagot dolgozott fel. … A modern (akkoriban! a szerk.) tehenészet tejtermelő volt. Vasdinnyén saját tejházzal… 1889-ben téglagyárat helyeznek üzembe, amely évente 1.5—2 millió téglát és 150 ezer cserepet adott. Saját gépműhelye volt sokféle szakemberrel.. . már a felszabadulás előtt 20 ágyas kórháza volt Kisbérnek, saját műtővel és röntgennel..’, négytanerős népiskola, hét tanerős fiú- és leány polgári, egy tanonciskola, valamint egy óvoda működött 1920-ban a községben .. .”

— Hát igen. Nem szégyenkezhet Kisbér a múltja miatt sem — nevet a tanácselnök, hogy becsukják a régi adatok tárházát —, mindig is megfogták az itt élők a megfoghatót. Nemhiába fekszik a község bécs-budapesti út legfontosabb szakaszán. Ipara és mezőgazdasága, kereskedelme és minden életlüktetése ezt szolgálta évszázadokon keresztül.

— Ahol most az ÁFÉSZ irodája van, ott valamikor egv fogadó és postakocsi-állomás működött — idézi a múltat Erős Ferenc, az ÁFÉSZ nyugalmazott elnöke. — Ott váltottak lovakat a kocsiba, s ott aludtak a fáradt utasok, ha téli vihar idején nem volt tanácsos nekivágni a Bakony rengetegének.

— Az az igazság, hogy ma sincs ez másként. Csak a cél változott és az út. Az emberek olyanok maradtak, mint voltak, az iparkodást tekintve — szorgalmasak, törekvők, s azon igyekeznek ma is, hogy megtegyek amit elvárnak tőlük. A sok parasztember is hogy megtalálta számítását a termelőszövetkezetben! Országos hírű volt a ..Hodek-Tsz”, vagyis a „Virágzó”, amely Hodek József irányításával — 1949-ben alakult, — olyan kiváló lett, hogy esőstől jártak ide az országból, de még külhonból is tanulni. Aztán megalakult a Dózsa, a Haladás. s napjainkban a legpatinásabb nevet, a „Virágzót” meghagyva egy nagy közösségben érik el egymás után szép eredményeiket a tsz-tagok, akik ma 625-en vannak. Az egész Bakony-vidéket foglalkoztatja a Kisbéri Állami Gazdaság, melynek létét bizony egy-két éve volt aki (joggal) megkérdőjelezte. Ma már? Egyre többet és többet hallani eredményeikről, kezdeményezéseikről és termelési mutatóik is olyanok, hogy felzárkóztak egy jó középmezőnybe. Közel hatszáz embernek ad kenyeret a gazdaság, s ipari tevékenysége is túlmutat a már,, a jövőnek terveznek, dolgoznak, de a jelennek biztosítják az anyagi hátteret…”

HAMAROSAN JÖVÜNK A CIKK FOLYTATÁSÁVAL – A SZERK.

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1981. augusztus (34. évfolyam, 179-203. szám)  / 1981-08-20 / 195. szám