“Jellasics seregei rombolva, pusztítva vonultak végig Sárkányon” – Bakonysárkányról

/A pákozdi csata. J. Rauh litográfiája – Forrás: Wikipedia/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

Alábbiakban Bakonysárkány múltjáról, történetéről olvashat röviden (Az első részt ugyanebben a rovatban – “Színes” találja) – FOLYTATÁS:

„…A falu állandó lakosainak száma 1763-ban 212,1774-ben 320,1785-ben 498,1796-ban 530 fő (150 család) volt.

A falu lakói erdőirtásból, szántóföldi növények termesztéséből, (káposzta, kender, rozs, zab, búza, árpa, kukorica stb.) állattartásból éltek. 1774-ben 38 jobbágy, 17 zsellér és 7 házatlan zsellér, 2 kézműves, 4 szolga lakott a faluban. Az itt élők összesen 40 igavonó ökröt, 28 tehenet, 36 lovat és 33 sertést tartottak. Szőlője ekkor még senkinek sem volt.

Első oskolamestere 1751-ben Selesztei József.

Zsuptetős, vályogfalú iskolája 1771-ben épült, 1847-ben átépítették. 1777-től kántortanítói rangot kap az oskolamester. 1839-től segédtanítót, 1878-tól osztálytanítót is foglalkoztattak. 1796-ban a hittan és az ének tanítása magyar és német nyelven folyt.

Lakóinak száma 1818-ban 557 fő. Ebből 130 a magyar és 427 a német anyanyelvű. 1850-ben 668-an lakják. Közülük 136 magyar, 463 német és 13 zsidó. A falu lakosságának vallási megoszlása 1870-ben a következő: 827 római katolikus, 13 református, 6 evangelikus, 14 zsidó. írni – olvasni 340 fő tudott.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a falu említésre méltó szerepet játszott a dunántúli hadjáratban. A Pákozdnál vereséget szenvedett Jellasics seregei október 2-án több mint 6000 Ft kárt okozva, rombolva, pusztítva vonultak végig Sárkányon.

Egy esztendővel később a vesztes móri csatát követően 1849. december 30-án Perczel Mór a Mórról Bakonysárkányra vezető út mentén állította fel 5500 emberét, akik innen Mór és Csákvár irányába vonultak vissza.

A szabadságharc leverését követően a sárkányiak egy része a Székesfehérvár-Komárom vasútvonal építésénél kapott munkalehetőséget.

Határa a nemesi birtok megvásárlása révén 1872-ben került a sárkányi és a kethelyi lakosok kezébe. Utolsó birtokosa gróf Zichy Jozefa és báró Miske József fia, Imre eladósodott, s az 1600 magyar holdat kitevő birtokát 260 000 Ft-ért eladta a két falu lakóinak.

A vásárlás kapcsán vállalt teher meghaladta a sárkányiak gazdasági erejét. Ennek következtében a lakosság egy része valamennyi birtokát elvesztette.

A XX. század elejére a lakói teljesen elszegényedett. Ezt csak fokozta az 1888. augusztus 17-i és az” 1889. július 11-i földrengés, valamint az 1884-1889 közötti aszály, az 1889-90-es baromfivész, az 1895-ös disznóvész, a filoxéra és a peronoszpóra...”

FOLYTATJUK! – a szerk.

Forrás:Library.hungaricana.hu/Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza / A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA