„…sokan Amerikába vándoroltak ki….” – Akáról

/A kép illusztráció! – Fotó:Wikipedia/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

Alábbiakban Aka múltjáról, történetéről olvashat röviden:

„A település nevében az „Ak” tő a Somogy megyei Akcs (ma Buzsák) falunév szótövével azonos. A középkorban használatos Ok, Okcs férfinevek is szerepet játszhattak a névadásban. E nevek eredete tisztázatlan. Pesty Frigyes szerint nevét az Akácius nevű főnemesről kapta. Bármelyik változat lehetséges, de az kizárt, hogy a település neve a szláv oko (szem) szóból ered.

Okleveles említés 1358/1437: Aka.

Már a késő vaskorban lakott hely volt, határában 1928-ban hamvasztásos kelta sírt tártak fel.

A 14. században több kisnemes birtoka. 1366-tól az Akayaké.

1488-ban egytelkes nemesek lakták. 1536-ban már elpusztult település, mintegy kétszáz évig lakatlan volt.

1676-ban Tarczy (Tarcsy) János volt a birtokosa. 1760-ban Batthyányi Lajos nádoré. Később katolikus vallású szlovákokkal és németekkel népesült be. A birtokot a kisbéri uradalomhoz csatolták.

Az 1784-1787-es népszámlálás szerint gróf Batthyány Tivadar birtokán 107 házban 151 család élt, népessége 751 fő volt.

Ekkor a községben nem lakott sem pap, sem nemes, sem tisztviselő. 11 polgárt, 48 parasztot, a kettő 55 örökösét és 86 zsellért írtak össze.

Földje kevés, közepes termékenységű, de legelője elegendő volt, fájából még el is adhatott. 1836-ban 767, 1890-ben 941 lakost számláltak, a házak száma 1869-ben 119.

A település népessége 1900-ban volt a legnagyobb, majd jelentős elvándorlás kezdődött a városokba; sokan Amerikába vándoroltak ki.…”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza / A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA