A híres versenyló, Kisbér kalandos életű gazdája: Alexander Baltazzi, avagy Baltazzi Sándor

(Alexander Baltazzi – Fotó:wikipedia)

“Kisbérről – a híres Kisbérről származó versenylóról – már olvashattak lapunkban. Gazdájával, Alexander Baltazzival még nem foglalkozunk.

Ismerkedjen meg vele, regényes életével, családjával, a császári udvarhoz fűződő kapcsolatával…

Alexander Baltazzi (1850. – Bécs, 1914. november 24.), a korabeli magyar sajtóban Baltazzi Sándor néven is szereplő, görög származású sportember, úrlovas, versenyló-tulajdonos, Helene Baltazzi öccse, Mary von Vetsera bárókisasszony nagybátyja.

Életpályája

Ifjúkora, családja, testvérei

Alexander Baltazzi egy olasz-görög-angol ősöktől származó bankárcsalád fia volt. Édesapja Theodore Baltazzi bankár (1788–1860), édesanyja Elize Sarrel volt. Az apa nagy vagyonra tett szert Isztambulban. Kétszer nősült, első feleségétől, Despina Vukovich-tól született gyermekei:

• Helene Baltazzi (görögösen Eleni) (1847–1925), a későbbi Vetsera báróné,
• Elizabeth Baltazzi (1849–1899).

Második feleségétől, Elize Sarrel-től született gyermekei:

• Alexander Baltazzi (1850–1914),
• Aristides Baltazzi (1853–1914),
• Charlotte Baltazzi (1856–1875), aki később gróf Erdődy György felesége lett.
• Hector Baltazzi (1854–1916),
• Eveline Baltazzi (1855–1901),
• Virginie Baltazzi (1857–1929),
• Henry Baltazzi (1858–1940).

Alexander legidősebb nővérét, Helene Baltazzit tartották Konstantinápoly leggazdagabb leányának. Szülei korán elhaltak. Az elárvult Baltazzi gyermekek gyámja Albin Vetsera (1825–1887) pozsonyi születésű diplomata lett, az Osztrák Császárság isztambuli követségének titkára, a Baltazzi család régi barátja.

Albin Vetsera 1864-ben feleségül vette legidősebb gyámleányát, Helenét, Alexander nővérét. Albin Vetserát sikeres diplomáciai megbízások után I. Ferenc József császár 1870-ben bárói rangra emelte. Alexander húga, Eveline Baltazzi feleségül ment Georg von Stockau grófhoz (1854–1901). A család Bécsbe költözött, a Salesianergasse 11. alatt saját palotájuk volt. Élénk társasági életet éltek, nagy házat vittek, vendégeik a Monarchia és a nemzetközi diplomácia legelőkelőbb köreiből kerültek ki. A görögös külsejű, fekete hajú Baltazziak – mint az újgazdagok általában – mindenáron felül akarták múlni, a bécsi arisztokrata környezet tősgyökeres tagjait. Igyekeztek többet szerepelni, többet költeni, drágábban és feltűnőbben öltözni, több pénzt eljátszani kártyán, jobb lovakat tartani. A fiatalok a királyi családok tagjaiba voltak szerelmesek. Arisztokrata körökben köztudott volt, hogy Mary anyja, Helene Baltazzi volt Rudolf trónörökös első szeretője.

Alexander nővérének, Helenének kisebbik leánya volt Maria „Mary” von Vetsera (1871–1889). Róla úgy beszéltek, mint a portugál király jövendőbelijéről. 1877-ben, amikor Mary még csak hatéves volt, Helene báróné alkalmi szeretője lett a nála tíz évvel fiatalabb, 19 éves Rudolf trónörökösnek. Leánya, Mary, Alexander unokahúga 1888-ban, 17 éves korában Marie von Larisch grófnő közvetítésével maga is Rudolf trónörökös szeretője lett, és 1889 januárjában vele együtt halt meg Mayerlingben, tragikus és vitatott körülmények között.

A lóversenyző és ménesgazda

Helene Baltazzi fivéreinek, Aristides és Alexander Baltazzinak nagyhírű istállójuk volt, saját lovaikkal szerepeltek a nagy nemzetközi lóversenyeken. A harmadik fivér, Hector is híresen jó lovas volt, a legfiatalabbat, Henryt a monarchia legelegánsabb férfiának tartották. A Vetsera és a Baltazzi családok tagjai a Monarchia és a nemzetközi politikai, üzleti és társasági élet ismert alakjai voltak. Otthonosan mozogtak Európa arisztokrata köreiben Londonban, Párizsban, Szentpétervárott és Bécsben.

Alexander Baltazzi nagyra becsült, hírneves sportoló, jeles úrlovas volt. 1874-ben bevezették a császári udvarhoz is, bemutatták Erzsébet császárnénak. Alexander versenylova, a szülőhelyéről elnevezett Kisbér 1876-ban óriási meglepetésre megnyerte az Epsomi Derbyt (zsoké: Charlie Maidment, edző: Joseph Hayhoe), majd néhány hét múlva a Párizsban újabb győzelmet aratott, megnyerte a Grand Prix de Paris-t is. Ilyen kettős győzelem addig csak egyetlen lónak sikerült.

Kisbér angol telivér versenyló a híres Buccaneer csődör és Mineral kanca 1873-ban született utóda volt, a kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesből került ki. Alexander és Hector Baltazzi Kisbéren vásárolták 5160 guldenért, az akkor még névtelen Buccaneer-csikót. Az 1876-os epsomi Derbyre még „Hungarian Colt” néven nevezték. Alexandert ekkor olyan nagy kártyaadósság terhelte, hogy lovát a verseny előtt le akarták foglalni, és csak egy gyorsan megszerzett kölcsön tette lehetővé lovuk elindítását a Derbyn. Maga Alexander nem is volt jelen lova győzelménél, mert hitelezői elől bujkált. Bátyja, Aristides vezette a mázsáláshoz az akkor már „Kisbér” néven bejegyzett lovat.

Kisbér megnyerte eladósodott gazdáinak a 2000 guinea-s pénzdíjat. Alexander és Aristides ezután a Párizsi Nagydíjat is megnyerték Kisbérrel, de az angol Triple Crown megszerzése már nem sikerült. „Sportpályafutása” végeztével Kisbért Angliába küldték fedezésre, majd 1886-ban átvitték az Aristides Baltazzi által ugyanabban az évben alapított saját ménesükbe, a csehországi Napajedlába (Zlín közelében), végül az észak-németországi telivértenyésztés szolgálatába állították. Az egyetlen magyar ló, amely meg tudta nyerni az Epsomi Derbyt, Hamburgban múlt ki 1896-ban, 23 éves korában. A Napajedlai ménes túlélte a két világháborút, ma is működik. Alexander nagy szerencsejátékos volt, kártyázott, rulettezett és nagy tétekben fogadott. Mindig többet költött, mint amennyit nyert. Kalandos élete során többször bérelte a gombai tenyészet lovait is. „Fogadási manőverei” (azaz a versenyeredményeket befolyásolni próbáló fogadási csalások kísérletei) miatt, többször is szembekerült a versenyintézőségekkel.”

A folytatást ugyanebben a rovatunkban (“Abszolút Kisbér” – “Hagyomány”) olvashatja majd!

Forrás:wikipedia