„… a szőlő- és bortermelés viszonylagos gazdagságot hozott” – Bársonyos krónikájából

/A kép illusztráció – Fotó:Pixabay/

Kisbér és környéke régmúltjával már több alkalommal foglalkoztunk. Nem véletlenül, hisz gazdag emlékekben, eseményekben, régen volt, illetve ma is meglévő műemlékekben egyaránt.   Most Bársonyossal foglalkozunk:

Az előző rész ugyanebben a rovatban olvasható!

„…1776-ban már szőlő borította az Öreghegy és a Kis-Strázsa-hegy lankáit. Ekkoriban keletkeztek hegyközségi szokásaik. A jövedelmező szőlő- és bortermelés viszonylagos gazdagságot hozott, ezért népessége az átlagosnál jobban nőtt. 1773-ban szlovák településként jegyzik, római katolikus lakossággal.

1771-től magyar nyelvű tanítót foglalkoztattak.

Az 1784-1787-es népszámlálás a pannonhalmi főapátság birtokán 115 házban 158 családot említett. Népessége ekkor 739 fő volt. 2 nemest, 39 parasztot, utóbbiak 35 örökösét és 102 zsellért írtak össze.

A második világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén.

1950-ben Veszprém megyéből Komárom megyéhez csatolták.

A Bársonyos Gyöngye Termelőszövetkezet 1959-ben alakult. 1987-ben 1364 hektáron gazdálkodott.

A település lakóinak száma 1990-ben 824 fő volt, területe 1687 hektár.

1977. július 1-jei hatállyal – Kerékteleki község átcsatolásával – Bársonyos néven és székhellyel közös tanáccsá alakult. 1984-től 1988-ig Kisbér vonzáskörzetéhez tartozott. Lakóinak száma 1990-ben 827 fő volt, területe 1687 ha.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei még őrzik a szlovák hagyományt (Ulicska) és a hajdani birtokviszonyok emlékét (Pap-tag Ötholdas, Vitéz-hegy).

1772-ben kétutcás falu. A település házainak oromfala az 1920-as évekig leggyakrabban tapasztott sövényfonás (Pl. Gárdonyi Géza u. 4.). Jelentékeny paraszti szőlőkultúrája alapján a történelmi borvidékek közé tartozik.

KATOLIKUS EGYHÁZ

Anyakönyveit 1753 óta vezetik. A hívek lelki gondozását 1985-ben Mezőörsről, ma Pannonhalmáról látják el.

MŰEMLÉKEK

Katolikus templomát 1765-ben, műemlékjellegű késő klasszicista plébániaházát 1848-ban építették..”

forrás:library.hungaricana.hu, Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza