Kisbérről indult: Orbán Miklós

(fotó:chem.elte.hu)

Néhány alkalommal olyan Kisbéren született, vagy ide származott, esetleg életének egy szakaszát itt töltő emberekkel foglalkozunk akik sokat tettek a városért, valami jelentőset alkottak itt, illetve közvetlen környékünkön:

Orbán Miklós (Ászár1939április 29.Széchenyi-díjas kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az izotópcsere-reakciók kutatásának neves tudósa.

Életpályája

1957-ben érettségizett a kisbéri gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára, ahol 1962-ben szerzett vegyész diplomát.

Diplomájának megszerzése után az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai   tanszékén lett oktató. 1962-ben tanársegédi, 1971-ben adjunktusi, 1975-ben docensi, majd 1987-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1990-ben a tanszék vezetőjévé nevezték ki, ezt a tisztségét 2005-ig viselte.

2009-ben emeritálták az ELTE Kémiai Intézeténél. 1983-ban az MTA, az ELTE, a Brandeis Egyetem és a National Science Foundation által létrehozott oszcilláló kémiai reakciók projektjének vezetőjévé nevezték ki.

Számos külföldi egyetem volt vendégprofesszor: Lomonoszov Egyetem,Moszkva (1968); Chelsea College of Science and Technology, London(1969–1970); Brandeis EgyetemUSA (1980–2009).

1965-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. 1972-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Fizikai-Kémiai, a Szervetlen Kémiai, az Analitikai Kémiai Bizottságnak lett tagja.

1998-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben pedig rendes tagjává. 1999 és 2005 között a Kémiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese volt.

Közben a Kémiai Tudományok Doktori Bizottsága tagjai közé is került. Több egyetem (ELTE, BME) doktori és habilitációs bizottságának tagja.

1978-ban a Scientometrics, 1991-ben pedig az Acta Chemica Hungaricacímû szakfolyóiratok szerkesztőbizottságába került be.

(fotó:chem.elte.hu)

Munkássága

Kutatási területei az izotópcsere-reakciók kinetikája és mechanizmusa (amelyeknek kimutatta egymás közötti szoros kapcsolatát), a molekulakomplexek stabilitása, oszcilláló kémiai reakciók és egyéb egzotikus kémiai jelenségek.

Számos molekulakomplex és a H-híd asszociátum hõdinamikai adatait sikerült meghatároznia kalorimetriásUV– és más spektroszkópiás (IR, NMR) módszerekkel.

A módszereknek köszönhetően hét periodikus (oszcilláló) kémiai reakciócsaládot, illetve ennek több mint száz képviselőjét állította elő (például a nem katalizált bromát oszcillátorok csoportjának felfedezése is ilyen módon sikerült), emellett megtalálta több oszcillátorcsaládon belül az úgynevezett minimális oszcillátort.

Ennek jelentősége a további variációk származtatásának és előállításának lehetősége.

Továbbá sikerült előállítania térben periodikus mozgó kémiai hullámokat bromát és klorit oszcillátorok segítségével, valamint stacionárius kémiai szerkezeteket figyelt meg kialakulás közben és értelmezte ezeket poliakrilamid gélekben.

Több mint százhúsz tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője.

Családja

Nős, felesége Vakán Erzsébet gyógyszerész. Házasságukból egy leány-, illetve egy fiúgyermek született.

Díjai, elismerései

Természettudományos Díj (1987, Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Széchenyi-díj (megosztva, 1990) – Oszcillációs kémiai reakciók mechanizmusának tisztázása terén elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményeiért. Megosztott díj Kőrös Endrével és Noszticzius Zoltánnal.

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2009)

/forrás:wikipedia/

 

(fotó:mta.hu)

Írj Te először kommentet "Kisbérről indult: Orbán Miklós"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*