„Egy őspark viharos életrajza” – Batthyány-kastély, Kisbér

/A képen: A kisbéri Batthyany-kastély és a lovarda, 2012 – Forrás: Wikipedia, fotó: Civertan/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

Alábbiakban Kisbérről olvashat egy cikket a 20. századból –  mégpedig 1975-ből:

„Egy őspark viharos életrajza

Szokatlan „kutatómunkára”, a kisbéri kastély ősparkja történetének felderítésére vállalkozott egy kisbéri gimnazista, Péntek Lajos.

Az ifjú helytörténész történeti és botanikai szempontból egyaránt figyelemreméltó epizódokat tárt fel a park múltjából. Többek között azt, hogy a kastélypark eredete még a Batthyányok idejére nyúlik vissza: annak idején a család vadászterületéhez tartozott.

1849 után az egész birtokot elkobozták a Batthyány-csalódtól, nevezetesen Batthyány Kázmértól, az első magyar felelős kormány miniszterelnökének testvérétől. 1853-ban I. Ferenc József rendeletére itt állami ménesbirtokot létesítettek, a kastélyt és a parkot kőkerítéssel vették körül. A ménesbirtok parancsnoka, Kecán alezredes, a külföldet járt világfi angol mintájú parkot képeztetett ki a kastély körül.

Az átrendezés során az úgynevezett Pokoldombon felállította Fadrusz János és Weincheim Béla híres lovas szobrát, s ugyanitt kapott helyet a ménes legjobb lovának emléktáblája is. A vaskalaposság és a szűklátókörűség is sajátos módon szólt bele a park életébe, s ítélte kiirtásra a kert gyönyörű vörösfenyő ligetét.

Az történt ugyanis, hogy az egyik méneskerti tiszt nem tudta: a vörösfenyő télen lehullajtja tűleveleit. Katonás „határozottsággal” nyomban egy szálig kivágatta a kiszáradtnak vélt fenyőket.

A második világháború alatt ismét súlyos károkat szenvedett a park. A kőkerítés nagy részét elhordták, a terület egy részét házhelyeknek parcellázták fel, sok fát kivágtak. Mai állapotában bizony nem méltó régi hírnevéhez a Batthyányok „arborétuma”.

Pedig a kisbéri park érdemes volna a megmentésre. Jelenlegi állománya 22 fafajta 943 példányából áll, közöttük nem egy 100—120 esztendősnél is idősebb bükk- és tölgyóriás.”

Forrás: Library.hungaricana.hu/Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám) / 1975-01-10 / 8. szám