“A kovács fohászkodik” – Kisbér és környéke egykor

/Ez a patkó rövidesen valamelyik kisbéri ló patájára kerül – Forrás:library.hungaricana.hu/24 óra, 1992. december/

Talán érdekes lehet, mit írtak a múltban a sajtóban, különböző tanulmányokban, könyvekben… –  Kisbérről és környékéről.

Alábbiakban Vérteskethelyről olvashat egy cikket a 20. századból:

„Nagyüzemileg képzett szakmabeli bizonyára sok akad, de olyan, mint Bozori Miklós, aki ma is lovakat patkól – már kevesebb. A Petőfi tsz majorjában kerestük meg, ahol éppen lakatosmunkát végzett a nap első felében, kerítést csináltak, de aztán a műhelyben láttuk, amint a mesterségét gyakorolta.

Ötvenéves, még fiatal ember, akinek az édesapja egyéni gazdálkodó volt, majd a többi parasztemberrel együtt termelőszövetkezeti tag.  Hatan voltak testvérek, Miklós a harmadik.

– Nagyon fiatalon alapító tag lettem a tsz-ben – mondja – és a katonaság után a győri vagongyárban dolgoztam. De hamar hazajöttem, már 1968-ban itthon dolgoztam. A nagybátyám udvarában volt a kovácsműhely, gyerekként mindig ott lábatlankodtam, és nagyon megszerettem a mesterséget. Persze, nehéz volt ipari tanulónak menni, de Paulovics Pista bácsi felvett, én voltam a tizenötödik tanulója. Sikeredett a tervem, ma is kovács vagyok.

Nem is akármilyen, hiszen gyakorta jönnek érte Kisbérről, Szendről kocsival, ha lovat kell patkolni, sőt már hívták Kisbérre is, hiszen ott van mit dolgozni a lovak körül egy kovácsnak. A környékben ugyanis nincs patkolókovács.

-Talán van valamerre fiatal, kezdő szakember, de én úgy látom, nem „érzik” a szakma szépségét, mert ilyen munkára nem vállalkoznak – mondja. – Azon meg, hogy megyek vagy nem megyek, még gondolkodom. Végül is itt helyben vagyok. A lányom, feleségem a kisbéri cukrászdában dolgoznak, a fiam agrármérnök, nekik megvan már az útjuk. Itthon a munka mellett még van mit csinálni, mert 800 öl szőlőm van, a császári tsz-től is bérelek egy holdat, szóval el vagyunk foglalva.

De azért, ha meggondoljuk magunkat, bizony útrakelünk az asszonnyal, mert nem azért él az ember, hogy hajtson, hanem azért hajt, hogy éljen! Ezért is szeretek a tsz-ben lenni, mindig is meg voltam elégedve, most is megvagyok, csak azért fohászkodom, hogy szét ne verjék az egészet! Jó nekünk együtt dolgozni, mi ezt valljuk! ”

Forrás: library.hungaricana.hu/24 óra, 1992. december / 1992-12-03 / 285. szám