A mai Kisbér környéke már a kora középkortól fontos szerepet játszott az ország életében. Erről olvashat több fejezetben is…
“Kisbér, virágzó magyar nagyközség, a bakonyi völgyben.
Házainak száma 397, lakosaié 3837.
Vallásuk róm. kath., ág. ev. és ref., azonban a katholikusok vannak közöttük a legtöbben és csak ezeknek van itt templomuk, mely 1780-ban épült, de most is csonka két tornyát 1828-ban ragasztották hozzá.
Van itt posta, távíró és vasúti állomás.
1277-ben szerepel először, a mikor IV. László a Beyr nevezetű három major földjét a hantai prépostságnak adományozza, 1612-ben a fehérvári őrkanonok birtoka, melyet Jankovich Endre őrkanonok gróf Enyingi Török Istvánnak ad bérbe; ekkor azonban már népes helység és Nagybér pusztája is említve van.
A török dúlások után báró Jousseinet József lett az ura, a ki 1755-ben Horváth Józsefnek és nejének, Petrovszky Teréziának adta el, azonban a birtok, mivel azt Jousseinet József a gróf Batthyány Lajostól kölcsönzött 100.000 forint biztosítására, egyéb birtokaival együtt lekötötte, a Batthyányak tulajdonába került….”
Folytatjuk!
(forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – írta: Vende Aladár.)
Írj Te először kommentet "Van itt posta, távíró és vasúti állomás… Kisbér krónikájából 1. rész"