„Fóliások” – Ezt írta az újság 1985-ben Kisbérről és környékéről

/Kovács József ügyes szerkezettel füti a sátrat, sajnos mégis megkapta a fagy a gyenge palántákat. Fotó:library.hungaricana.hu, Dolgozók Lapja/

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Kisbérről és környékéről.

Alább az 1980-as évekből olvashat egy cikket:

„Bármerre jár az ember, falun mindenütt lát udvarokban, kertekben kisebb-nagyobb fóliaburkokat, s csak sejteni lehet, hogy a jó melegben valamilyen primőr készülődik a család, vagy a megye asztalára.

Fóliások. Ez az összefoglaló nevük, pedig csak azok a kifejezetten „fóliások”, akik ebből élnek, vagy jövedelmük nagyobbik részét ez teszi ki. Ilyen pedig elég kevés van a Kisbér és Vidéke Áfész működési területén. Harmath Attila felvásárlási osztályvezetővel beszélgetünk még bent, az irodában.

— Ezen a környéken mindössze 5-6 ezer négyzetméteren termelnek fólia alatt, ezek is többségében szimpla takarásúak, így az idén jelentősen károsodtak a termelők. Általában kis területen, mellékesen csinálják, nyugdíjasok, vagy hobbikertészek foglalkoznak vele. Jelentős mindössze 4-5 gazda, aki bőségesen szállít a szerződés értelmében az áfésznak is. Az az igazság, hogy az az 5-6 ezer négyzetméter nagyon kevés. Legalább a háromszorosára lenne szükség ahhoz, hogy a primőrök iránti igényeket ki tudnánk elégíteni. Még úgy is, hogy a fóliások egy része a mostani szerződés értelmében mintegy harminc-negyven százalékát a termékének szabadon értékesítheti. Olyan esetben például, amikor áron alul tudnánk átvenni tőle, mert telített a piac, ha ő tud magának jobb vásárlót, viheti oda az áruját.

— Mennyi időre szólnak a szerződések?

— Most már csak egy évre. Az eddigi hároméves nem vált be. Túl nagy idő a kockázatos fóliás termeléshez. Jobban is fogadták a szerződő felek ezt az újat. Az áfész kamatmentes hitelt biztosít a kezdőknek a palántabeszerzéshez, a fólia és a váz árának negyven százalékát visszakapják. s kedvezményes a fólia is, amit sajnos minden évben újra fel kell húzni Ügy érzem, laza még a kapcsolat. ezt a jövőben szorosabbra kell fűzni. Hiszen mindössze 15—18 emberről van szó, s ha érzik a személyes idetartozást, szerintem mindenképpen hatékonyabban tudnak dolgozni.

Felszedelőzködünk, és felkeressük Bakonyszombathelyen a legnagyobb — 1000 négyzetméter — területtel rendelkező és már 10 éve termelő fóliást, Venczel Jánost. Egy dupla takarású házban fűt. két rakott kemence árasztja a meleget.

— Drága lesz az idén a palánta! Nagyon sokba van a nevelése, s ki tudja, mit hoz még a hajtatás. Tavaly az összes fólia alatt a harmadát tüzeltem el annak, mint az idén ebben az egyben! — mondja a fuvarozással is foglalkozó „merész” ember. — Merészség kellett az idén ahhoz is. hogy az első fagytarolás után az ember újrakezdje. Nálam paprika-, paradicsom-, meg uborkapalánta kel, drága a mag. de még drágább a neveléshez az energia! A feleségem azt mondja, már elfűtöttem a Bakonyt. Majdnem igaza van, 2,5 vagon fa ment bele a kemencékbe, s íme az eredmény.

Megnézzük a palántákat, amelyekkel bizony elég sok a munka. Előbb a Győrből hozott táptalajban, ládában kelteti a magot, azután a törékeny palántákat egyenként műanyag poharakba szedi ki. s onnan kerül aztán másik sátorba, ahol hajtatni fogja.

— Drága lesz a palánta — ismétli, majd arra fordul a szó, mi van a végtermék értékesítésével. — Az a legnagyobb baj, hogy ősi törvény szerint, aki elad, az minden árat kevesell, aki vesz, az meg sokall. Én leszerződtem olyan 60-70 százalékot az áfészhez. Az biztos piac. Ám, amikor sok van nekik, akkor a Zöldértnek vesznek tőlem, s’ az bizony alacsony ár!

Annyiért nem adom. Akkor fogom a teherautót, és irány valamerre. Hiszen benne fekszik a pénzem. Azért csinálom, hogy jövedelmet hozzon. Legjobb lenne, ha nem lenne közbeiktatva semmi, hiszen az áfész fogyasztói ár mínusz harminc százalékért veszi át, a boltban csak 20 százalékot vonnak le. De tavaly például Pannonhalmán, 18 százalékos árrés mellett tudtam eladni. Legjobb lenne, ha szakcsoportban dolgoznánk, s az értékesítést magunk oldanánk meg.

Persze nem úgy, mint volt itt egyszer egy ilyen próbálkozás. aztán az elnök eladta a magáét, mi meg vártuk a jó szerencsét…”

Forrás:library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1985. március 2.

 

Folytatjuk a cikk 2. részével hamarosan!