Mondák, mesék Kisbéren -A kolostor rejtélye

/Római katolikus plébánia – fotó:kisberikronika.hu/

Kisbér régmúltjával már több alkalommal foglalkoztunk. Nem véletlenül, hisz gazdag emlékekben, eseményekben, régen volt, illetve ma is meglévő műemlékekben egyaránt. Vannak legendák, mesék is. Egy ilyen következik:

“Kisbéren úgy tudják, hogy a város legrégibb épülete a mai római katolikus plébánia, hajdanán vörös barátok kolostora volt.

Komárom megye nagytekintélyű helytörténet kutatója, Gyulay Rudolf 1890-ben a következőket írja róla: „Kisbéren a plébánia lak szűk folyosója ésa kis szobácskák eléggé mutatják, miszerint kolostor volt egykor.” Megállapítása Kisbér egyik legrégibb szájhagyományán alapszik, amelyet   Pesty Frigyes   1864. évi  helynévgyűjtésére válaszolva, Marák György kisbéri bíró csak szűkszavúan közölt: „Hallásból, az elődeink után annyi tudható, hogy itt ezelőtt vagy hét századdal egy kolostor volt, amely most jelenleg a Plébánia lak és az úgynevezett vörös barátok laktak benne, későbben azok elpusztulván a kolostor pedig a győri szemináriumé lett.”

A bíró az alábbi történetet bizonyára eléggé tudománytalannak  tartotta, ezért csak a lényegét közölte.

A történet így szól:

Valamikor réges-rég, mintegy hét századdal ezelőtt jóságos királynénk erre járva, látva a sok szenvedő, beteg zarándokot, elhatározta, hogy istápolásukra vendégházat építtet. A betegek gondozásával és védelmezésével a vörös barátokat bízta meg. Vörös barátoknak azért nevezték őket, mert a vörös ruhájukon fehér keresztet viseltek. A barátok több száz éven át hűségesen szolgálták a betegeket. A környező várak porkolábjai azonban gyakran zaklatták őket, ezért a kolostor lassan elnéptelenedett. Csak egyetlen barát tartott ki végsőkig.

Élt abban az időben a környéken egy gazdag úr csodaszép leányával. A szép lányba a barát halálosan beleszeretett. A szenvedély annyira elhatalmasodott rajta, hogy a lányt elrabolta és a kolostor pincéjébe zárta. A szép rab hiába könyörgött, sóhajtozott, imádottját a barát nem engedte szabadon. A bánattól a hajadon lassan hervadozni kezdett, majd hamarosan kilehelte lelkét. De sóhajai továbbra is visszhangoztak az üres falak között. Imádottja elvesztésébe a barát beleőrült, majd hamarosan követte őt a halálba.

A kísértet-kolostort a lakosság hosszú időn keresztül messze elkerülte. Amikor azonban az épületet plébániává építették át, a szép lány tetemét megtalálták és tisztességgel eltemették. Azóta a sóhajok megszűntek és szelleme nem kísért többé.

A vörös barátokról szóló történetek, nagyon elterjedtek Kisbér környékén: Szákon úgy tudják, hogy a Jáger-kutat vörös barátok ásták; Bársonyoson feltételezik, hogy a Strázsa-hegyen a vörös barátok kolostora volt; Rédén a Barát-rétet azért hívják így, mert régen a vörös barátok laktak itt.

A bakonybánki szájhagyomány áll a kisbérihez a legközelebb: „A Tót-Rédéhez tartozó dűlőben, úgynevezett Szentkút berkében vörös barátok kolostora állt. A vörös barátok a környező falvakból fiatal lányokat toboroztak össze, kolostori életre kárhoztatva őket. A kolostor törésvonal mentén épült, ezért lesüllyedt. Karácsony éjfélkor, aki a kolostor feltételezett helyére kimegy, fülét a földhöz tartja, hallja az éjféli harangszót az eltűnt hajadonok tiszteletére.” – tartják a bakonybánkiak.

A kisbéri plébánia épületének korát csak egy alapos művészettörténeti kutatás tudná feltárni. A helytörténet-kutatás alapján annyi bizonyos, hogy az épület 1727-ben vendégfogadó volt, amelyért a bérlő 100 rajnai forintot fizetett a győri szemináriumnak. gróf Batthyány Tódor 1783-ban intézkedett a vendégfogadó átalakításáról plébánia hivatallá.

Forrás:kisberikronika.hu