Kisbéri portrék – “A hadnagy második diplomáját szerzi”

/Sok „aprómunka” jár ezzel a szolgálattal Fotó: Jusztin Tibor – Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra,/

Talán érdekes lehet, mit írt a sajtó a 19-20. században Kisbérről és környékéről.

Alább az 1990-es évek első feléből olvashat egy cikket:

“Határozott karakter; megbecsülik a munkáját

A hadnagy második diplomáját szerzi

Fél év alatt négyezer ügyfél

Kisbéren piacnap van, a rendőrségre is most özönlenek azok, akiknek elintézni valójuk akad. S ezek zöme ilyenkor általában valamilyen igazgatás- rendészeti kivánalom: személyi igazolvány érvényesítés, útlevélbeadás, van aki fegyvert szeretne vásárolni, s itt kell kezdeni az utánjárást. És még sok más, amit egy háromtagú igazgatásrendészeti csoport végez. Ebből egy hivatásos, a csoport- vezető: Bacherné Kozári Edit rendőr hadnagy, a másik két dolgozó közalkalmazott.

Editke mindössze huszonhárom éves, de rátermettsége nyilvánvaló. Határozott karakterével, felkészültségével jól illeszkedik a fiatal őrs csapatába.

– Kisbéri vagyok, a gimnáziumot is itt végeztem – mondja, majd az Államigazgatási Főiskolán szereztem diplomát. Oklevelemmel a polgármesteri hivatalba mehettem volna elsősorban munkát vállalni, de én mindenképpen a rendőrség kereteiben szerettem volna dolgozni, így amikor végeztem – akkor mindjárt férjhez mentem – a komáromi kapitányságon dolgoztam szabálysértési előadóként.

Ezerkilencszázkilencvenegy novemberétől megbízással láttam el itt, Kisbéren az itteni csoport vezetését. Május óta rendőrtiszt vagyok, jelenleg a rendőrtiszti iskola egyéves átképzőjét végzem. Májusban már rendőrtiszti diplomám is lesz. Bacherné Kozári Edit ez év február elsejétől lett hivatásos rendőr, addig ő is közalkalmazottként dolgozott. Csoportvezetői munkája mellett a szabálysértésekkel is foglalkozik, ami elég nagy feladat.

Csak néhány ennek a csoportnak a munkájából: az elmúlt évben négyezer ügyfél ügyeit intézték, az egész térségben valamennyi 14 évét elért általános iskolásnak ünnepélyesen, a helyszínen adták át a személyi igazolványt. Nagy gond, ha hármuk közül valaki megbetegszik, mert bár maga a csoport- vezető is belül bármelyik ügyintéző helyére, s egymás ügyeiről tudnak, mégis megnehezíti a munkát a kényszerű hiányzás. Ennek ellenére vidámak és nagyon nagy intenzitással, kedvvel dolgoznak. Ezt külön ki is emeli a csoportvezető.

– Panaszkodásnak hangzik, ha azt mondom, hogy sokszor tovább maradok és korábban jövök be, de ez nem így van. Engem az hajt, hogy amit vállaltam, azt legjobb tudásommal ellássam, a férfiakéval azonos megbecsülésben részesülünk. Azt hiszem, ebben nincs is gond. Nagyon szeretem ezt a munkát, semmiért nem válnék meg tőle! Pedig közben háziasszony is vagyok, de ez nem csak az én „keresztem” ebben a világban – nevet saját megfogalmazásán az igen csinos rendőr hadnagy.

– A hobbim a munkám, s mert így igaz, azt hiszem, szerencsés vagyok. Szépirodalmat persze szeretnék olvasni, de arra most nincs elég idő, mert végzem az iskolámat, s épp elég a szakirodalom, de majd mindent bepótolok.

Ádám Éva”

Forrás:Library.hungaricana.hu/24 óra, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)  / 1993-04-15 / 87. szám