“Fóliások” 2. rész – Ezt írta az újság 1985-ben Kisbérről és környékéről

/Venczel Jánosnál (középen) gyakori látogató Harmath Attila osztályvezető és Mészáros Pál, az áfész zöldség-gyümölcs ágazatának ügyvezetője.  – Fotó: Fodor Zsolt) – forrás:library.hungaricana.hu, Dolgozók Lapja

Talán érdekes lehet, mit írt a megyei sajtó a 20. században Kisbérről és környékéről. Alább az 1980-as évekből olvashat egy cikket.

A 2. rész következik (az első részt ugyanebben a rovatban – “Színes” – olvashatja.)

…”— Nekem az a véleményem — szól közbe Harmath Attila —, hogy valami olyanféle kereskedelmi akciót kellene szervezni, mint a virágra Óbudán. Kellene egy .nagykereskedő. ő tartaná kézben a felvásárlást és az eladást.- tehát oda vihetnék a kis- és nagytermelők az árujukat, s onnan — egyszeri tisztességes haszon után — vehetnék meg magánosok, kiskereskedők. Vagy a másik megoldás az lehetne, hogy “kis-Bosnyákokat” létrehozni az országban több nagyvárosban, hogy az áru ne utazzon mondjuk Békéscsabáról Budapestre. onnan meg Zalába.

De az is megesik, hogy Békésről Budapestre, onnan újra vissza Békésbe. Mert csak egy nagy piac van. Kellene legalább egy a Dunántúlnak egy az Alföldnek, meg egy a Tiszántúlnak. S a nagykereskedők, vagy kis-Bosnyákok” egymás között intéznék az áruk vételét, eladását, tájékoztatva eladót és vevőt arról, mit, hol és mennyiért talál. Pillanatnyilag nincs megoldva erre az évre sem a zöldségpiac. Hallottuk,  drága lesz a zöldségpiac. Mennyi lesz akkor a végtermék? Megvesszük mi, továbbadjuk a boltjainknak, ez eddig még rendben van, bár már itt is harminc százalék mínusz van. de ez sokkal több, ha még a Zöldért is közbeesik. Gondolkozni és változtatni kellene, mert elmegy a fóliások kedve, s akkor végképp nem lesz áru.

Kovács József fiatal, de időlegesen leszázalékolt kőműves. Édesanyjával ketten csinálták a kb. 700 négyzetméteres fólia alatti palántanevelést. Most a mama meghalt, de egyedül is tovább kell csinálni, nyugdíj kiegészítőként szerepel a nem kis területű fólia.

— Én főleg a salátával foglalkozom. Még szerencse, hogy nem raktam ki a palántát, mind lefagyott volna. A kemény tél a háromszorosát „ette meg”, tüzelőben az elmúlt évekének — mondja. miközben ügyes kis fűtőszerkezetét mutatja, ami olajjal megy. A fát ugvanis már nem győzi hordani. — Uborka, paradicsom, paprika. saláta,” rétek ‘kerül tőlem az áfészhez. Én elégedett vagyok a szerződéssel, mert kiszámoltam. Ha magam viszem el, az pluszköltség. Lehet, hogy máshol többet adnak érte, de a többlet rámegy az üzemanyagra, vagy a buszjegyre. Nem tudom. ki hogyan, én így számolok. Jó a kapcsolatunk, az áfész mindenben segít. Néha rá is fér az emberre! Persze, nekem is van szabad eladnivalóm, de annak általában a helye is megvan. Hogy az idén hogyan megy el a drága áru …!?

Varga Sándor nyugdíjasnak évi 2000 fej salátára van szerződése általában.

— Hobbiból kezdtem, amikor nyugdíjas lettem. És kizárólag a családnak. Most már jut eladásra is. Nálunk nagy hagyománya van a kertészkedésnek, apám négy holdon dohánykertész volt. Négyéves alig voltam, már mennem kellett a kis kannával locsolni! És a fólia szép is, szórakoztató is. Hagyományosan nőnapkor ültetem ki a fóliasátorba a saláta palántát, és aztán jön a gondozás. Most már lassan felhúzom a fóliát készítem a helyet a palántának. A család-, kedvére, meg a magunk örömére.

Adám Éva”

Forrás:library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1985. március 2.