Rég volt, Kisbéren volt! – Amikor templomot szenteltek településünkön…

(a templom a kép közepén)

Kisbér régmúltjával már több alkalommal foglalkoztunk. Nem véletlenül, hisz gazdag emlékekben, eseményekben, régen volt, illetve ma is meglévő műemlékekben egyaránt.

Egy 1941-es eseményről:

“…Szeptember hó 28-án ragyogó szép őszi időben, nagy áhítatos sokaság jelenlétében szentelte fel Medgyasszay Vince püspök a kisbéri református leányegyházközség gyönyörű szép templomát. Püspök úr autón érkezett Pápáról Kisbérre a kora reggeli órákban.

A község szélén diadalkapút állítottak, melynél meleg ünneplésben részesítették a község és a gyülekezet megjelent tagjai. Elsőnek dr. Kálmán Rudolf főszolgabíró üdvözölte, aki hitből fakadó szavakkal mutatott rá arra, hogy a mai időkben kétszeresen fontos a vallásos érzés és a hit ápolása, mert a hitetlenség elpusztítással fenyegeti a keresztyén világot; épen ezért a polgári hatóság mély tisztelettel és örömmel fogadja a különböző keresztyén egyházak főpásztorait, akik felkeresik híveiket, hogy erősítsék őket hitükben.

Majd Pálmay József kisbéri főjegyző mély benyomást keltő beszédében az egész község nevében szólt a templomok jelentőségéről, a többek között ezeket a megragadó megállapításokat tette: A templom Isten háza, az imádság hajléka, minden lelki vigasznak kútforrása.

Ebben a hajlékban a JVU Atyánk házában elnémul minden gyűlölség, elsimul minden egyenetlenség és az isteni békesség olvad fel az isteni és testvéri szeretet magasztos érzéseiben. A békesség e szent hajlékaiban az oltárok és az Úr asztalai előtt a magyar haza és népe boldogságáért egy közös imában összeforrva, minden magyar hívő lélek ma és mindenkor azért esedezzen az ég Urához, hogy ez a krisztusi szeretet lakozzék mindig közöttünk, irányítsa törekvéseinket és távolítsa el tőlünk a nemzet útjából mindazt, ami bennünket szétválaszt és fokozza, növelje, erősítse azt, ami bennünket öszszeköt.

Kurucz Gyula a templomépítő gyülekezet lelkipásztora meghatottan és meghatóan a gyülekezet örömét tolmácsolta a fölött, hogy püspök urunk nem kímélve idejét, fáradalmak árán hozzájuk jött; Isten áldását kérte bemenetelére, ott tartózkodására és hazatérésére. Nyers Terike az elemi iskolások nevében mondott kedves köszöntő verset.

Haftl Gyuláné a nőegylet, Lőke Károly esperes-felsőházi tag a tatai egyházmegye nevében köszöntötte keresetlen szavakkal püspök urat, ki válaszában megköszönte az üdvözléseket s rámutatott arra, hogy õ maga soha sem szerette az ünnepléseket, a mai idők meg kiváltképpen nem arra valók, hogy ünnepeljünk, hanem dolgozzunk és tettekkel bizonyítsuk meg istenfélelmünket.

Majd felszállt a kisbéri ménesbirtok pompás négyesfogatára és dr. Balassa Sándor egyházközségi főgondnok lakására hajtatott, hol a főgondnok családja püspök urat kíséretével együtt meleg szeretettel vendégül látta…” (forrás:Dunántúli Protestáns Lap 52. évfolyam, 1941.)

Innen folytatjuk az ünnepségről szóló tudósítást! – a szerk.

 

Írj Te először kommentet "Rég volt, Kisbéren volt! – Amikor templomot szenteltek településünkön…"

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*