/a kép illusztráció/
Kisbér régmúltjával már foglalkoztunk. Nem véletlenül, hisz gazdag emlékekben, eseményekben, régen volt, illetve ma is meglévő műemlékekben egyaránt.
“1749-ben Mária Terézia elvette a birtokot a győri szemináriumtól és Tarcs-, Alsó-, Felsővasdinnye-, Battyán-, Ivánka-, Nagybér-, Aka-, Nádasd-, Hántapusztával együtt a francia származású Toussaint József Ferenc bárónak – Ferenc császár kincstárnokának – ajándékozta. Az így kialakult nagybirtok központja Kisbér lett.
A bárótól 1755-ben Bélai Horváth József vásárolta meg, akitől kölcsöntartozása fejében 1759-ben gróf Németújvári Batthyány Lajos nádor tulajdonába került.
1760 körül kezdik el építeni barokk stílusú kastélyát.
A nádor halála után 1765-ben a birtokot legkisebb fia: Batthyány Tódor (József hercegprímás öccse) örökölte, aki mintagazdasággá fejlesztette.
Itt termesztettek hazánkban először dohányt nagyüzemileg.
Svájci tehenészete és német juhtenyésztése elsők között volt az országban. Kartonfestő-, majolika-, posztó és sörfőző üzem is működött itt.
Az 1784-87-es népszámláláskor 206 házban 314 család élt.
Népessége 1426 fő. 2 papot, 1 tisztviselőt, 26 polgárt, 65 parasztot, az utóbbi kettő 82 örökösét és 229 zsellért írtak össze.
1797-ben mezővárosi rangot, évi négy nagyvásárra és heti egy piacnapra privilégiumot kapott.
A napóleoni háború idején 1809-ben a magyar seregek főhadiszállása egy ideig Kisbéren volt.”
forrás:library.hungaricana.hu, Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
Írj Te először kommentet "Kisbér, ahol hazánkban először termesztettek dohányt nagyüzemileg…"